Jeli Arborétum, Kám (Vas megye)
Gyönyörű májusi időben mentünk, élvezetes volt már az út is a Bakonyon keresztül. Egy helyen megálltunk kinyújtózni, és az erdő szélén kosbort (orchidea) láttunk. Az út mellett a sziklák tövében len virágzott.
Az arborétum egy fenyvesben van, ami már kívülről is ígéretesnek tűnt.
A bejáratnál nyírfák vannak, zsenge leveleik rezegtek a szélben, alattuk pedig nárciszmező volt. Szemben gyönyörű korallpiros rododendron bokrok csalogattak. Azért sem arra indultunk el! Egy sötétebb fenyves részen sétáltunk, átható illat vonzott, a citromos, vaníliás bódító illatokat fehér, halvány sárga meg rózsaszín apró virágok ontották magukból. Ezek szerényebb megjelenésűek, ezért is illatosabbak. A fenyők alatt szűrt fényben sétáltunk, az út mentén bársonyos mohapárnák voltak, és a tiszafák sötétzöld háttere előtt még szebbek voltak a kecses halvány virágok a szürkés-zöldes fényben.
Arrébb óriási rododendronok álltak, tenyérnyi fehér, rózsaszín meg lila virágokkal és sötét, vastag bőrszerű levelekkel, ezek az örökzöld bokrok. Az örökzöld fajták később virágoznak, éppen az elején voltak, így az egymást körülölelő bimbókat is megcsodálhattuk. A nagy virágok szintén illatosak, de egészen másképp, mint a kisebbek.
A rengeteg szín, forma és illat látványától már éppen kezdtünk eltelni, amikor egy fás ligetbe értünk, ahol vörös törzsű fenyők álltak egy-egy piros rododendron bokor társaságában egy tisztás szélén.
Tovább egy elvadultabb részen sétáltunk, ahol a Koponyás patak egy kis tóvá szélesedik. Az út mellettt óriási ciprusok, cédrusok állnak, gyűjtöttünk is szép tobozokat. A tó partjánál igazi bambusz fejlődik meglepően szépen. Átkeltünk a lápréten, és egy erdőbe értünk, majd a patakon átkelve egy magasabb részre, ahol csodás mamutfenyők és platánok állnak. A fenyőnek furcsa puha, vastag kérge volt. A fák közül kiérve egy mezőre jutottunk, ahol forrón tűzött a Nap, és puha gyepen lehetett gyönyörködni a tarka mezei virágokban. Távolabb megint egy ligethez értünk, ahol a már ismerős bódító illat csalogatott. A bokrokat még nem is láttuk, szerényen meghúzódtak, de az illatuk messziről elárulta őket. A gyönyörű formájú fenyők előtt napfényben fürdő korallpiros rododendron bokrok álltak, egyik-másik a fák ágaira is felkúszott. Ezeken a piros virágúakon nincs is még levél, minden ág csupa-csupa piros virág.
Aztán megint egy nedvesebb részen sétáltunk, ahol magas bükkök, tölgyek, nyírek és fenyők álltak, alattuk puha, vastag mohaszőnyeggel. Az árnyasabb részeken megint halvány sárga, rózsaszín, lila és fehér virágú rododendronokat láttunk. A terebélyes bokrok egymást érték, és a virágok a sárga, narancs, rózsaszín ezernyi árnyalatában pompáztak. Kecses, vékony szirmok, hosszú porzókkal és bibével, finom illattal.
Az arborétum bejáratához közeledve megint rengeteg pirosan izzó bokor burjánzott, a háttérben halványzöld nyírfákkal, vöröses törzsű fenyőkkel.
Egy sűrű részen áll a gyűjtemény alapítójának szobra, a bejáratnál pedig különböző méretű és színű rododendron csemetéket lehet vásárolni.
Az arborétum májusban és júniusban tart nyitva.