JELENTÉSEK HÁLÓJA
A világháló antropológiai kutatása: elmélet és gyakorlat
írta: Gelléri Gábor (aka BagolyMondja)
Szakdolgozat, ELTE-BTK Kulturális Antropológia Tanszék

 

Bevezetés: honnan, hová?

Egy évvel ezelőtt szigorlati dolgozatot írtam ugyanerről a közösségről Egy hálózati közösség: az Internetto/Index Törzsasztal címmel. Ennek a "cyber-antropológiai elemzési kísérlet" alcímet adtam annak jelzésére, hogy tudatában vagyok az e terepen megjelenő nehézségekkel és specifikus problémákkal. A mostani munkának is adhatnám ezt az alcímet, mivel e kérdéseket teljes mértékben megoldani (természetesen) nem tudtam azóta sem. Sokkal inkább újrafogalmazásra vállalkoztam akkor, amikor a világháló antropológiai kutatása, a hálózati terepmunka elméleti és gyakorlati oldalának vizsgálatát vállaltam föl: éppen ezekkel a problémákkal szeretnék hangsúlyosan szembenézni, és ezekre, ha nem is megoldást, de megoldási javaslatokat kínálni.

A dolgozat alcímét azonban megelőzi egy teljes értékű cím: A jelentések hálója. Azt gondolom, hogy ez az a terület, ahol a cyber-világ kutatói a leginkább el vannak maradva, és amellyel kapcsolatban szeretném e munkában kifejteni véleményemet: milyen specifikus jelentéstartományok, jelentéstípusok, értelmezési egységek és kódok vannak jelen ebben a közegben? Ennek kapcsán szeretnénk hosszabban kitérni majd egy tudományelméleti kérdésre, a szöveg alapú kultúra és a kultúra szövegként való értelmezésének kettősségére.

A világhálós terepmunka elmélete és a jelentések szerveződése mellett folytatni szeretnék egy már megkezdett munkát, az általam vizsgált közösség "etnográfiáját". Számos változás történet az eltelt egy év során (ne feledjük, hogy maga a közösség is alig több mint 3 éves), melyeknek feljegyzését, rendszerezését továbbra is feladatomnak tekintem. Fontos újdonsága e dolgozatnak a három, ilyen vagy olyan okból általam fontosnak tekintett taggal készített interjú, melyeket teljes egészében közlök a Függelékben.

A hálózati közösségek kutatásának elmélete és módszertana

Tudománytörténeti áttekintés: az Internet és a társadalomtudományok

Akár pozitív, akár negatív jelzővel illetjük, nem tagadhatjuk, hogy a katonai kísérletezésből mindannyiunk életét meghatározó tényezővé előlépett számítástechnika a második világháború óta eltelt évek egyik - ha nem a - legnagyobb jelentőségű újdonsága. Az amerikai hadsereg, mely valamennyire tisztában volt a laboratóriumaiban folyó ilyen témájú kísérletek horderejével, már a negyvenes években felállított egy kutatócsoportot az új találmány, a számítógép elterjedésének várható hatásait tanulmányozandó. E komoly eredményt végül fel nem mutató vizsgálatot végző interdiszciplináris kutatócsoport tagjai között, Margaret Mead személyében találhatjuk az első kapcsolódási pontot a számítástechnika és a társadalomtudomány, konkrétabban az antropológia között.
Komolyabb eredményeket a számítógép e "hőskorszakában", a negyvenes-ötvenes években az újító-fejlesztő kutatók szállítottak - mint olyanok, akik a vizsgált területen felmerülő valóságos problémákkal és a reális lehetőségekkel a "kívülről érkező" tudósoknál jobban tisztában voltak. A bináris alapú számítógép elméletét kidolgozó Neumann János komoly előfutára a társadalomtudományi játékelméletnek és a kapcsolati modelleknek, míg kutatótársa, Norbert Wiener az információs elméletek új generációját hozta el.
Több állítása máig helytállónak tűnik a virtuális közösségekre nézve is. Elméletének kidolgozása során felhasználta Sapir kommunikációelméletét is, de egy lényeges változtatással. Sapir szerint a kommunikáció során a legfontosabb a közlés tartalma. Wiener, aki a hálózatba kapcsolt számítógépek teoretikusaként felmérte egy ilyen újítás társadalmi és kommunikációs jelentőségét, a tartalomnál is fontosabbnak tekintette a közlés közegét. Elsőként tekintette a közösséget mint olyat információ alapúnak, megfogalmazása szerint a közösség addig terjedhet, ameddig a tényleges információátvitel terjed. Az információátvitel keresztmetszetéből a csoport nagyságára, felépítésére is következtethetünk. Biológiai és társadalomtudományi alapokra egyaránt támaszkodó elmélete szerint a tagok az érintkezés (észrevétel) és a hatás lépcsőinek közbeiktatásával jutnak el az azonos vagy hasonló típusú viselkedésig, valamilyen homeosztatikus kohézióig - e máig érvényesnek tűnő és jól alkalmazható tételre még visszatérünk. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy Wiener már a maga korában felismerte az információ áru- és hatalomértékét - ami azután őt egy meglehetősen negatív információs utópia elgondolásáig vezette. Harmadik, gyakran saját utakon járó kutatótársuk, Licklieder, a mai Internet alapjául szolgáló hypertext szisztéma megalkotásával a tudás és az információ szervezésének új módszereinek nyitotta meg az utat - e kérdéskört részletesen tárgyaljuk majd az A szövegeken alapuló kultúra… fejezetben.
A hatvanas évekig bezárólag a számítógépekkel kapcsolatos, a nagyobb nyilvánosságot is elérő újdonságok mindenek előtt a numerikus feldolgozás terén jelentek meg: nőtt a gépek adatfeldolgozó képessége, memóriája - a számítógépek összekapcsolása azonban még utópia maradt. 1969-ben viszont a katonai technológiai fejlesztésekért felelős ARPA égisze alatt a Leonard Kleinrock vezette amerikai kutatócsoport megalkotta az első számítógépes hálózatot, az ARPANET-et. A hálózat négy pontot kötött ekkor még csak össze: Stanford, a UCLA, a Santa Barbara-i egyetem és a Utah-i egyetem voltak a csomópontok.
A hálózat polgári és főleg szélesebb körű alkalmazása még váratott viszont magára. A hetvenes évek végén azonban egyszerre két fronton is áttörés történt. Témánktól némileg függetlennek tűnik a francia Minitel-hálózat fejlődése, ám az - technikai különbözősége ellenére - voltaképp közel áll az Internet mai szerkezetéhez. A telefonos szolgáltatásként induló, egy kis teljesítményű és memóriával gyakorlatilag nem rendelkező számítógépszerűséget is tartalmazó Minitel alkalmas közösségek alakítására. Ezek mindenekelőtt az Internet később bemutatandó, 'chat' típusú kommunikációjával érintkeznek. És, nem feledhetjük, már a Minitel megszületése kiváltotta az Internet mai formája körüli viták előképét: említhetnénk itt a kapcsolatok eme formáját embernélkülinek és értelmetlennek tartó Baudrillard elutasító reakcióját a Minitel-közösségekkel és az Internettel szemben egyik részről, másrészről a francia kommunikációelméleti kutatók (Wolton, P. Lévy stb.) harcos fellépését az új médium védelmében.
Amerikában a hálózat polgári és szélesebb körű elterjedése a hetvenes évek végén kezdődött meg. A katonai eredetét jelző ARPANET nevet a békésebb és univerzálisabb értelmű Internet váltotta fel. Ahogy az új médium terjedt, szükségszerűen megjelentek a lehetőségeit kihasználó első internetes közösségek is.
Röviden kitérnék itt egy úttörő közösség bemutatására, mely több szempontból is lényeges számunkra. A Whole Earth Lectronic Link (WELL), az egyik első internetes közösség szerkezetében meglehetősen hasonlít vizsgálatunk tárgyára, az Indexre is. E közösség állandó utalási pontja a hálózati közösségeket vizsgáló kutatóknak, és nem elhanyagolható módon magából a közösségből is érkeztek a külvilág felé a közösséget bemutató, értelmező "önelemzések". Ezek közül említhetjük a közösség egykori vezetőjének, Roger Figallo írásait, de ennél is fontosabb a cyber-antropológia gurujának, Howard Rheingoldnak a tevékenysége.
A WELL saját folyóiratában, a Whole Earth Review-ban (WER) jelentek meg Rheingold egyes elemzései is. A WELL egy földrajzilag leginkább Los Angeleshez kapcsolódó közösség és az egyik első, önálló kezdeményezéseket felmutató internetes fórum. A közösség, a Whole Earth Lectronic Link ugyanúgy nem kötődött semmilyen konkrét témához, mint vizsgálatunk tárgya, a Törzsasztal: egy adott site-on "összetalálkozott" emberek többé-kevésbé erős összetartó erővel rendelkező, szintén meglehetősen nagy méretű (több ezres) csoportosulását jelentette. Rheingold újdonsága mindenekelőtt abban állt, hogy e közösség, és általában véve a virtuális közösség belső viszonyait írta le már igen korán, a nyolcvanas évek végén - tehát egy olyan időpontban, amikor a társadalomtudományok érdeklődése még igen mérsékelt volt az ekkor még rétegkultúrának joggal nevezhető Internet iránt.

Terepmunka a virtuális térben: javaslatok, módszerek és akadályok

Nem lehet kérdés, hogy e korántsem szokványos terep vizsgálatánál első lépésünk a terepmunka mibenlétének és a kutató helyzetének tisztázásam kell legyen. Ennek a terepmunkának és dolgozatnak egyik fontos célja, hogy aláhúzza, a legklasszikusabb értelmében vett kulturális antropológia más diszciplínáktól elkülöníthető, egyedi eredményeket, kutatásokat tud felmutatni ezen a számára látszólag idegen terepen - sőt, hogy voltaképp talán ez az a tudományág, mely kettős látásmódjával a leginkább alkalmas ennek a valós világtól egyszerre elkülönülő és azzal egybe is mosódó terepnek a vizsgálatára.
E terület ugyanis egészen különleges státuszú "terep". Alteritása, mássága olyan természetű, hogy azok, akik e másság "gyakorlói", megélői, egyben jelen vannak a hagyományos közegben is. Ez utóbbin belül meghatározhatjuk őket egy "másik" csoportnak az alapján, hogy párhuzamosan egy másik világ lakói is, ám ez több szempontból sem biztosan szerencsés: egyrészt nem észlelhető, másrészt ez ellen a "másság" ellen a közösség tagjai tiltakoznának a leginkább. Meggyőződésünk, hogy ez a "másság"-érzet a virtuálisan is élő egyénekkel szemben fokozatosan el fog oszlani, és - még e kérdésben oly lassan reagáló hazánkban is - egyre inkább általános lesz ez a fajta kettős élet.
Az e kettős élet révén kialakuló alteritási alaphelyzet gyökeresen eltér attól, amit Geertz az ottlét fogalmával kapcsolatban, példákon és kérdésfeltevésekkel próbált meghatározni. A tudomány számára feldolgozandó ez a helyzet: miközben ott vagyunk, itt is vagyunk, miközben alanyaink "ők", mi is "ők" vagyunk (ahogy az kis mértékben voltaképp kívánatos is), és egyben "ők" sosem léptek ki a "mi" kategóriájából!
Ez a kérdésfeltevés különös helyzetet teremt az antropológus kutató számára is. Ha nem éli egy virtuális közösség életét, semmilyen szinten nem lehet esélye arra, hogy azt megértse, kategóriáit feldolgozza - nem is tekinthetünk cyber-antropológiának semmilyen olyan kutatást, mely nem "együttéléses" terepmunkán alapul. Nehéz azonban meghatározni magát ezt az együttélést is. Pusztán azonos oldal látogatása még nem teremt antropológiai kutatási helyzetet, közelséget, nem éri el a kívánt egyszerre étikus és émikus látásmódot. Csak tagként, a közösség elfogadott résztvevőjeként lehet ez a közelség olyan, amilyet az antropológiai kutatás feltételez.
Nem akarjuk azt állítani, hogy az általunk követett út, tehát tagból antropológussá "vedleni" egyazon közösségen belül, az egyetlen követhető út. Meglehet, egy másik közösség tagjaként (tehát a közeg ismeretének birtokában) érkezni antropológusként egy új közösségbe ideálisabb helyzet, megóv az esetleges elfogult ítéletektől - ám csak akkor jobb ez a helyzet, ha ezt sikerül a vizsgált közösséggel is elfogadtatni. Esetünkben többször is egyértelművé tették a közösség tagjai, hogy ideálisnak tekintik a belülről érkező kutató létét. Ebben az esetben azonban figyelembe kell venni mindazokat a veszélyeket, amelyek a saját társadalom (és önmagunk) antropológiájánál felmerülhetnek, és el kell jutnunk valamiféle objektivációhoz.
Ennek egyik eszköze volt az etikai szempontból, kívülről és belülről érkező kutatók számára is kötelező tudatos szerepvállalás.
Minden antropológiai terepmunka során ajánlatos egyfajta szerepet találnia a kutatónak - ezt adhatja magának, vagy érkezhet a közösségtől. A vizsgált közösség közegét és tagjainak képzettségét tekintve nem nagyon lehetett volna más szerepet találni, mint magáét az antropológusét - így ennek hangsúlyos felvállalása jelentette a szerepválasztást.
Legutóbb még azt kellett állítanom, hogy ritka az olyan kutatás, mely a cyber-antropológiai terepmunka e magától értetődőnek tűnő alapelvét teljesítené. Két klasszikus, a Whole Earth Community életét élő Howard Rheingold és a Babillard de l'Atelier lakója, a cyber-filozófus Pierre Lévy volt csak ez alól kivétel. A cyber-antropológia lassan (talán) kinőtt gyerekcipőjének egyik fontos eleme, hogy - a Cybersoc internetes társadalomtudományi oldal és levelezőlista tanulsága szerint - megindultak a valódi internetes terepmunkák is.
Utolsó gondolatunk a virtuális terepmunkáról leginkább egy módszertani javaslat. E tanulmányban még többször visszatérünk arra a kérdésre, hogy voltaképp hogyan is kell meghatároznunk a közösség fogalmát, hol húzhatjuk meg határait: e kérdésnek szenteljük a Merre tart a közösség… című fejezetet. Az abban kifejtetteken túl még egy kérdést szeretnénk felvetni. A kutatások legtöbbje (nem kivétel ez alól voltaképp e tanulmány sem) egy közösség bemutatását tűzi ki célul maga elé - ennek maradéktalan bevégzése, a virtuális közösségek szakadatlan növekedését tekintve, egyre inkább lehetetlen vállalkozás. Ahogy a való világ antropológiája is már jó ideje általában adott közösségek egy-egy oldalára irányítja figyelmét, a virtuális világ antropológiája is afelé kell forduljon, hogy a vizsgált közösségek egy-egy jellemzőjét vegye górcső alá.
 

Néhány definíció a hálózati közösségek megértéséhez

A pontosabb további tájékozódás és megértés szempontjából mindenképpen szükséges néhány alapvető fogalom és a virtuális közösségek típusainak meghatározása. A legnagyobb gyűjtőfogalom a text-based reality (szóról szóra fordítva szöveg alapú valóság): mindazon programokat és közösségeket jelöli, akiket/amelyeket az Interneten futó (fennmaradó vagy eltűnő) szöveges anyagok kapcsolnak össze. Számtalan formája közül az egyik a Törzsasztalhoz hasonló közösségek "fórum" névvel illethető típusa.
Szintén text-based reality minden chat-, azaz csevegő csoport, program - ezeknek többféle altípusával. Legelterjedtebb programja az IRC vagy mIRC, melyről még lesz szó a későbbiekben. A klasszikus szöveges chatek között is eltérések vannak speciális lehetőségeikben, mint például a személyes, mások által nem látható kommunikáció lehetősége. Újabb, a text-based reality műfaját meghaladó, kb. egyéves fejlemény a speciális programot és eszközöket igénylő voice chat, mely a telefonhoz hasonló kommunikációt tesz lehetővé az Interneten keresztül; míg a legújabb, fejlesztés alatt álló változat a 3D chat, ahol megépített városokban, háromdimenziós figurákkal csatangol a felhasználó, és élhet a non-verbális kommunikáció minden lehetséges formájával is.
A text-based reality egy speciális típusa a MUD, azaz multi-user dungeon. Ezek több párhuzamos felhasználónak kialakított kalandprogramok (noha a 'dungeon' pontos fordítása várbörtön, kínzókamra), amelyekben - ellentétben az ugyanezen az elven nyugvó, de háromdimenziós képvilágban játszódó Quake-kel és ennek nagy számú rokonával - a tájékozódás és a kommunikáció kizárólag szöveges érintkezés útján lehetséges. A cyber-antropológia kedvelt kutatási területei a párhuzamokat leginkább a fantasy-játékosok közösségeivel mutató MUD-közösségek.
Külön típus a virtual cities; legismertebb példája a Yahoo Internetportál által nemrégiben felvásárolt, honlapjait csoportokba szervező Geocities - ennek múltbeli speciális térformájáról és átalakulásáról szót ejtünk az A virtuális tér című fejezetben. Magyarországon hasonló szerkezetű a tematikusan szerveződő Extra honlapszolgáltató, mely igyekszik kialakítani egyfajta közösséget felhasználói között, többek között chat és fórum kialakításával.
A fórum típus a chat mellett a világhálós közösségek leggyakoribb példája. Legfontosabb jellemzője ennek az, hogy minden itt megjelenő állomány "örökre" fennmarad, tehát minden leírt szó beépül a közösségbe. (Ennek következményeire még többször visszatérünk.) Általában témák szerint tagolódik, melyet a fórum fenntartói vagy használói nyitnak, itt egymást követik az eredeti kérdésfeltevéshez vagy egy-egy korábbi hozzászóláshoz kapcsolódó vélemények. A "vita" sebessége a fórum méretétől, időpontjától (este-reggel, szabadság idején vagy évközben) és a témától, annak aktualitásától, népszerűségétől függően rendkívül változó lehet (ahogy Wiener mondta: az információátvitel keresztmetszetéből következtethetünk a csoport méretére), a percente érkező reakcióktól a több napos, hetes szünetekig terjedhet.

Szövegeken alapuló kultúra, a kultúra mint szöveg

A világháló alapvetően (ma még) szöveges állományokon nyugszik, legalábbis ami a rajta élő közösségek kommunikációját illeti. Ez a tény szükségszerűen veti fel a tudományelméleti kérdést: hogyan kell tekintenünk ezekre a szövegekre, melyekből e kultúra, illetve e közösség összeáll? Noha szinte minden, írással rendelkező kultúra rendelkezik írott szent szövegekkel, ám esetünkben a közösség alapját, sőt voltaképp "testét" is lényegileg szövegek alkotják - és semmi más. E helyütt kísérletet szeretnénk tenni itt arra, hogy felmérjük ennek tanulságait.
Vegyük első helyre azt, ahogy a közösség viselkedik saját szöveges alapú létével kapcsolatban. Mindaddig, amíg egy virtuális kapcsolat személyes kapcsolattá nem alakul, nagyon ritkán nyílik mód arra, hogy tényleges ellenőrzés alá vessenek bármilyen "elhangzott" (főleg ha személyes, és nem nyilvános és külső eseményekre vonatkozó) adatot. Ennek hiányában két lehetősége van a tagnak.
Az első lehetőség a bizalom. Bourdieu-i terminológiával élve nem kevés bizalmi tőkét fektet az ember virtuális kapcsolataiba (melyet esetenként azután meg is bán…), két irányban: bízik az elhangzottak igazságában, és abban is, hogy saját mondandóját a másik elfogadja, illetve megóvja. Mindezen esetekben a bizalmi tőke a szabályoknak megfelelően duzzadhat föl (így keletkeznek a különlegesen gyorsan elmélyülő hálózati ismeretségek) és apadhat ki (szintén különlegesen gyorsan - ez a virtuális kapcsolatok egyik lehetséges halála). Különleges helyzet az, amit 'banya' említ a vele készült beszélgetésben: a bizalmas állományok pontosan fordítottak ahhoz képest, amit a világban gyakorolunk. Itt a legtitkosabb információ jön talán legelőször, és legutoljára a név, amelynek közlése általában a bizalom legfelső foka.
A tag második lehetősége egyfajta szövegkritika. A hálózati kommunikációban (főleg néhány kezdeti csalódás és megleptés után) mindenki megtanulja valamilyen szinten "dekódolni" mások mondandóját. Ennek eszközei esetlegesek: ha a közegen kívüli állományról van szó, úgy elégséges lehet a puszta ellenőrzés, más esetekben a tag korábbi hozzászólásaival vetheti össze. Legmagasabb szintje ennek a "szövegkritikának" az egy szövegegységen belül végrehajtott elemzés, ez azonban már általában csak magas tudományos képzettségű tagok esetében fordul elő.

Lépjünk tovább e bizalmi kérdésen, és vizsgáljuk meg a szövegalapúság más oldalait. E dolgozatban később még visszatérek arra, hogy az állandó rögzítés és az archívum léte olyan különleges emlékezeti állapotot teremt a közösségben, melyben minden aktus egyben önmaga történetírása. Meg kell viszont mélyebben vizsgálnunk egy tudományelméleti kérdést és annak alkalmazhatóságát: ez az ún. szövegmetafora vagy szöveganalógia.

E kérdéskör legtömörebb taglalását Geertz adja az Elmodódott műfajok-ban, hivatkozási alapja pedig mindek előtt Ricoeur egyik, a cselekvés szövegtermészetét elemző írása. Itt, húzzuk ezt alá rögtön, a "jelentőségteli cselekedet" szövegtermészetéről van szó - amit mi meg szeretnénk vizsgálni, az az, hogy tekinthetjük-e valamilyen mértékben szövegnek a kultúra egészét, különösen egy szövegeken alapuló kultúra esetében.
Gondolatmenetünkben előre vesszük a forrást, Ricoeurt, utána térünk át néhány más szerzőre, hogy azután egy hipotézissel zárjuk le elméleti kitérőnket.
Ricoeur arra a kérdésre keresi a választ, hogy mennyiben alkalmas a szöveg metaforája a társadalmi tényekre, illetve a szövegelemzés eszköztára (ez számára mindenekelőtt a hermeneutika) a társadalmi tények vizsgálatára. Nem követjük végig kiterjedt érvelése minden szálát, inkább arra szorítkozunk, amit a társadalmi tények, vagy kiterjesztve a kulturális elemek szövegtermészetéről állít. Ricoeur szerint a cselekedet legfontosabb része a lejegyzés - és a lejegyzés aktusához hasonlítható, azzal egyenértékű az a tudományos módszer, mellyel a cselekedet tudományos tárggyá lesz.
Tekintsünk el itt a husserli fenomenológián alapuló ricoeuri érvelés buktatóitól (erősen kétséges ugyanis, hogy a cselekvés valóban csak ez úton válhatna tudományos tárggyá - megannyi más elmélet is megragadni véli azt), és maradjunk a rögzítés kiemelt szerepénél. Ez a mi helyzetünkben azonnal jelentőségtelivé emel minden cselekedetet, hiszen a virtuális közegben minden cselekedet - lévén par definitionem írott - egyben önmaga lejegyzése is. A szóbeli gesztus, amelyet a diskurzuselmélet és a speech act vizsgálna, olyannyira nincs jelen közegünkben, hogy azzal lényegileg nem is számolhatunk.
Ricoeur második fontos állítása az, hogy a rögzítés ténye, a szöveggé válás - ahogy azt egyes irodalomelméleti irányzatok is állítják - eltávolítja a cselekedetet a "szerzőtől". Az általunk vizsgált közegben minden rögzített állomány (azaz minden állomány) magán hordozza szerzője nevét, minden hozzászólás nevesített - azonban a szerzőség hitelessége, ahogy másutt sem, itt sem lehet száz százalékig biztos.
Ricoeur állítása szerint az emberi cselekedet, akárcsak a szöveg, "nyitott mű", jelentése folyamatosan alakul; jelentőségtelinek pedig akkor tekinthetjük, ha jelentősége túllép a keletkezés pillanatának relevanciáján. Közegünkben nem lehet kérdés, hogy minden szöveg-tett nyitott mű marad, hiszen rögzítése nyomán bármikor (teljes szöveghűségében!) felidézhető és tetszés szerint értelmezhető. És (noha ez nem szerepel a ricoeuri érvelésben) a nyitott mű státusz szükségszerűen potenciálisan jelentőségtelivé tesz minden szöveget, hiszen újraértelmezéseivel eredeti relevanciája plusz jelentőséggel párosulhat. Tehát e feltevés szerint kultúránk minden egyes eleme nyitott mű, és potenciálisan jelentőségteli. Jelentheti-e ez azt, hogy esetleg bizonyos mértékig az egész kultúrát egy szövegnek tekinthetjük?
Nem kétséges, hogy a szövegmetafora visszafordítása e szövegekből álló kultúrára különös következtetésekhez vezethet, melyek egy része minden kétséget kizáróan közegspecifikus - mások talán a való világban is alkalmazhatóak. Nem tagadhatjuk, hogy ezzel a visszafordítással a szöveganalógiát ki is ragadtuk eredeti kontextusából, hiszen az nem szövegeket elemez szövegként. Mi most a szövegek szerepét tágítjuk ki és ruházzuk fel egy önmagukon túlmutató jelentéssel.
Vizsgált kultúránk szövegen alapul, szövegek állandó interakciójának terméke. E szövegközi interakciót nevezhetjük Julia Krsteva nyomán intertextualitásnak, vagy - és mi ezt fogjuk választani - Genette nyomán transztextualitásnak. Mindkét felfogás más művek (szövegek) jelenlétét feltételezi a művekben, az utóbbi azonban a metatextualitás kategóriáját is tartalmazza, tehát magában hordozza nemcsak az idézett, hanem a bírált szöveget is. Ez utóbbi számunkra az Internet "vitatkozó nyilvánosság az abszolút fokon" kategóriájának megóvása okán fontos.
Potenciálisan jelentőségteli, nyitott műnek tekinthető szövegek és azok interakciói alkotják tehát a vizsgált kultúrát. Levonhatunk-e ebből bármiféle következtetést a kultúra egészének szövegtermészetére vonatkozóan? Szöveg-e a kultúra egésze, vagy legalábbis az e típusú kultúra, és ha igen, milyen szöveg?
Az Internet egyik alapelve az, hogy a szöveg klasszikus állapotát felbontotta, a szövegek végtelen számú, hierarchikusan is rendezhető (de azon belül is felcserélhető) kapcsolódási pontokkal rendelhezhetnek más szövegek felé. E szövegtípus neve hypertext, mely nem is pusztán transztextuális szöveg, de ezen túl interaktív is a külvilág felé. E külvilág természetesen nem terjedhet túl a hálózati közegen - ám ott megnyit új tereket, elindít cselekménysorokat. Tér kibontása, cselekmény beindítása: maguk is megannyi jelentőségteli cselekedet.
Bármilyen csábító is, mégsem merjük azt állítani, hogy mindenfajta kultúra maradéktalanul értelmezhető egyfajta hypertext-szöveg analógiájára. Számos analógia kínálkozik az elemek egymás közötti transztextuális kötődése révén (a hypertext egyben az emberi agy jó modellje is, az agy és a kultúra pedig egyaránt kínál közelítési pontokat egymás felé), bár túlságosan is szöveges állományokban gondolkodva jutottunk el erre a pontra. Ám egészen biztos, hogy egy, a vizsgálthoz hasonló szöveges kultúra értelmezhető egy ilyen rendszerben. A való világ kultúráinak jelentős része "megtalálta" az írást (ergo a szöveget), hogy azután erre fektesse le civilizációjának számos alapkövét. Az Internet a saját maga generálta közösségek számára produkálta az azok értelmezéséhez kínálkozó, a közösségek létrehozásában is részt vevő modellt, a rá jellemző szövegtípust.
 
 

Jelrendszerek, jelentéshalmazok: specifikus közlésformák és közléstartalmak a hálózati közegben

"Mongyuk ki, defaultból lyobbak vagyunk" - avagy net-nyelv rulez, de miért is?

A hálózati kommunikáció a jelen pillanatig lényegét tekintve szöveges alapú - a közeljövő várható virtuális-vizuális forradalma (a kép- és hangalapú kommunikáció lehetőségeinek terjedése) tehát valószínűleg számottevően át fogja alakítani a virtuális kommunikáció lényegét. Jelen pillanatban azonban még jellemző az a négy faktor, amely megítélésem szerint pillanatnyilag meghatározza az írott szöveg e speciális fajtáját. E kommunikációs típus elsajátítása gyakran, főleg az első lépésekben, nem könnyű (erre való utalást találhatunk a 'Galadriel'-lel készült interjúban is) - ennek megkönnyítésére az Index az újonnan csatlakozó tagoknak szóló információs levélben néhányat közöl is.
A net-nyelv használata mind a hálózaton, mind a való világban fakultatív - ismerete azonban a hálózaton való kommunikációhoz elengedhetetlen.
A legelső tényező, mely valószínűleg fennmarad a nem szöveges kommunikáció korában is, az angol nyelv uralma, amely természetesen nem csak a virtuális közegre jellemző. Az angol nyelvnek nincsenek speciális mellékjelei, ékezetei, az elterjedtebb nyelvek közül a legkisebb karakterkészlettel rendelkezik. Ennek egybeesése azzal, hogy az Internet mindenekelőtt amerikai fejlesztés, az angolt szükségszerűen a számítástechnika és ezen belül a hálózat alapnyelvévé tette. Miután a közeg és a megnevezésre szoruló fogalmak új keletűek, így azok első lépésben szükségszerűen angol megnevezéssel kerültek át más nyelvekbe. Erre a más nyelvű kultúrák reakciói különbözőek voltak: Franciaországban kialakítottak a nyelvvédelem nevében egy hangsúlyosan nem angol nyelvű számítógépes és hálózati szókincset, Magyarországon azonban ez csak részben történt meg.
De a technikai eszközök megnevezése csak egy része az angol nyelv behatásainak. Más kifejezések az eredetileg angol nyelvű hálózati szlengből tevődtek át, gyakran egy nyakatekert, általában fonetizáló magyarítási folyamat után. A technikai eszközök területén megszületett a vinyó (winchester), a proci (processzor) stb. Még jellemzőbb ez a nyelvezet a mindennapi hálózati kommunikációra. Ilyen a "rulez" ('rules', tehát 'nagyszerű' ) vagy a "suxx" ('sucks', 'szar'), vagy a bájosan kétértelmű 'láma' (a 'lamer', 'hozzá nem értő' szóból).
Külön kiemelendő az, hogy a technikai eszközökkel kapcsolatos szókincs más területekre is vonatkozik: ilyen a "default" ('alapbeállítás', defaultból megoldani = egyszerűen, gond nélkül, alapból - láthatjuk használatban a Wágner úrral készült interjúban), az "upgrade" ('felhozni, korszerűsíteni' = valamiben lemaradást behozni), a "reboot" ('újra bekapcsolni a gépet' - padlóra kerülni a meglepetéstől). Külön csoportot képeznek az IRC csevegőprogram parancsai, melyek szinte mind alkalmazhatóak élőszóban, a valós világ helyzeteiben is: /me (kiejtve 'perme' = én), /quit (távozni), /ignore (különösen gyakori: továbbiakban számomra nem létezik, összetettebb kifejezésben 'perignorra tenni'), /ban vagy bannolni (eltüntetni valakit valahonnan). Az Index egyik legnépszerűbb rovata, a Zsargon szlengszótár ezeknek hatalmas gyűjteményét tartalmazza - az új szókincs ezzel komoly átfedésben van.
Az Internetes kommunikáció második tényezője a tömörítés igénye. Miután a gépelés sebessége nem érheti utol a hangot (bár huzamosabb hálózati kommunikáció mellett jelentősen felgyorsul a gépelés is, és léteznek gépelésgyorsító programok is), így többszavas szóösszetételeket pótolnak a kontaktus felgyorsítására. Ezek egy részének megjelent már magyar változata is, másoknak valószínűleg rövidesen meg fog jelenni. Néhány gyakori példa: IMHO (In My Humble Opinion, magyar változata SZVSZ, Szerény Véleményem Szerint); a Web-lapokon megjelenő FAQ (Frequently Asked Questions, elterjedőben levő magyar változata GyFK, Gyakran Feltett Kérdések); a LOL (Lots of Laughs, azaz sok nevetés) vagy LMAO (laugh my ass off - szétröhögöm a s.ggem) és az IRL-URL páros. Magyar specifikum a b+ rövidítés (b.... meg), és az íj-l, illetve íj-m ('így jártál', 'így jártam' - az első két szó első betűje mellett a rag utolsó betűje jelzi, hogy kinek a keserves sorsán sajnálkozunk). Speciális csoportok, mint például az általam is látogatott bridge-oldalak saját speciális szókincsüket emelik át hasonló rövidítésrendszerekbe, általában hasonló logika alapján, tehát egyértelmű szavak első betűjének egymás mellé helyezése révén.
Nem a sebességet, hanem a vizuális, főleg az arc-kontaktus hiányát hivatottak pótolni a nonverbális jeleket helyettesítő karakterek. Ezekkel kapcsolatban feltétlenül megjegyzendő, hogy a nonverbális funkcióknak csak a tudatos részét emelhetik át a hálózati nyelvbe - a négyszemközti kommunikációban oly fontos nem tudatos jelek (akaratlan mozdulatok, testbeszéd, szemmozgások, stb.) hiányoznak itt.
A vizuális kontaktus hiányát pótló jelek egész sora használatos a különféle érzelmek kifejezésére, egyes programokon (pl. Yahoo Chat) nem is a begépelt jelek, hanem az acid-mozgalomból ismert kis sárga arcocska jelenik meg az illető arckifejezéssel. Nemrég ezt át is alakították, az arcméretet másfélszeresére megnövelték, hogy a lehető legtöbb típusú érzelem legyen felrajzolható: a korábbi 8 lehetőségből mostanra legalább 20 lett.
Ismét csak egy rövid lista az általánosabb használt jelekből:

:) vagy :> - mosoly, öröm. Orr beiktatása itt és másutt - vagy o jellel lehetséges, az érzelmek komolysága a zárójelek vagy más szájjelek sokszorozásával növelhető. Ez a jel használatos a chat-típusú kommunikációban az üdvözlés, a viszontlátás örömének kifejezésére is, akár három sornyi ')' elhelyezésével. Internetes közegben elterjedt neve a szmájli - hasonló neve a többi jelnek nincsen.
:( - sírás, szomorúság.
:o - tágra nyílt száj, csodálkozás (itt a fokozás maximum a nagy O alkalmazásával lehetséges)
:D - röhögés (szintén fokozható a D sokszorozásával)
:p vagy :P - kinyújtott nyelv, azaz beeeee! (szintén fokozható)
:/ - elhúzott száj, fanyalgás
:x - nem mondok semmit

Ha a szemeket jelző ':' helyére ';' vagy ',' kerül, az arckifejezés szemhunyorítással is párosul.
Általános szokás, hogy mind a fórumokon, mind a csevegőcsatornákon a viccesnek szánt dolgokat (legyen a humor egyértelmű vagy sem) küldője szmájlikkal jelöli ki. Bizonyos esetekben ez alkalmas félreértések elkerülésére, de van, aki szerint ez a másik fél lebecsülése. Az Index fórumán fejtette ki az egyik tag azt a véleményét, hogy ha valaki neki szmájlit ír, azzal azt feltételezi, hogy ő nem képes rájönni, mikor mi van komolyan véve. Itt tehát azt láthatjuk, hogy a hálózati kommunikáció pótlólagos, értelemsegítő kellékei ellen szólal föl valaki, aki a puszta szöveges kommunikáció teljesértékűségét védelmezi.
Küldhető még hálózatilag rózsa -<--@, színezve természetesen plusz értékkel bír. Gondolkodási folyamatunk jelzése a képregényekből származó buborékokkal történhet: .oO (majd zárójelben következik a kigondolt tartalom).
Léteznek ezen túl arc nélküli jelek is, melyek a való világban nem feltétlenül az arccal kifejezett nonverbális tartalmakat jelzik. Érdekes, technikai jelentőséggel is bíró esete ennek a puszta '.' jel, mely egyfajta bólogatás az IRC-kapcsolatban: azt jelzi, hogy az illető fél jelen van, figyel, bólogat. A '…' leginkább egy nagyobb sóhajtásnak felel meg. Távolról sem a hálózati kommunikáció találta föl viszont a magában használt '!' és '?', tetszés szerinti számban sokszorozva.
A rövidítések és a metakommunikatív jelek kombinálására példa az angol nyelvű internetes kommunikációban megjelenő (a magyar net-nyelvben tudtommal nem szereplő) G, azaz 'grin', 'mosoly'.
Számtalan más jel létezik bizonyára, és szinte naponta jelennek meg újabbak. Van mód az írott szövegből szintén hiányzó hangerő megjelenítésére is: a hangerő csökkentését vagy növelését jelzi az átlagos karaktermérethez képest való csökkentés és növelés, folyamatos kiabálást jelez a csupa nagybetűvel való gépelés. (Ez odáig elmehet, hogy egy csupa nagybetűs állományra az a reakció, hogy "ne kiabálj!") Miután a nagybetű kiabálás, más eszközt kell használni a mondandó kiemelésére: erre eszköz a két '_' között elhelyezett szöveg: _ez fontos_. Ezt tekinthetjük az aláhúzás megfelelőjének is - maga az aláhúzás több hálózati közegben megvalósíthatatlan.
Ezek együttese is már kialakít egy, a valós világbeli kommunikációtól elütő nyelvezetet. Az Internetes nyelvezetet azonban nem csak a szükség szülte: dolgozik benne egy elkülönítő, sőt akár kirekesztő szándék is a kívülről érkezővel szemben.
A helyesírás és a nyelvtan szabályainak következetes felrúgását tekinthetjük bizonyos esetben takarékossági vagy fonetizáló szándéknak (minden 'ksz' helyett 'x', 'ku' helyett 'q', stb.), máskor viszont láthatóan a puszta különbözés igénye a meghatározó: ilyen a 'j' és a 'ly' rendszeres, a fonetizálással akár ellentétes irányban is működő (igen gyakori: 'lyó') felcserélése például. A szabályok megszegését tekinthetjük persze az internetes szabadságmozgalmak hatásának is ('Itt nem érvényes semmilyen valós világbeli szabály, így a nyelvtani és helyesírási szabályok sem'), de személy szerint az elkülönülés igényét meghatározóbbnak érzem. Az off-line szleng is mindig gyorsan terjed ebben az újdonságokra mindig vevő közegben.
A vizsgált közösség személyes találkozóin nemegyszer szembesültem azzal, hogy ez a szókincs (annak fonetizálható, verbalizálható része) átkerülhet élőszóba is, tehát egy olyan közegbe, ahol az őt életre hívó tényezők már nem élnek tovább - kiválóan alkalmas például a hálózatot nem ismerők előtt való kódolt kommunikációra. Kézírásos szövegeken is szembesültem már szmájlikkal, mégpedig a hálózatra jellemző, oldalt döntött formájukkal. Kérdés, hogy ez azzal jár-e a későbbiekben, hogy ezek a kifejezések, kellékek mindennapi szókincsünk és kommunikációnk részeivé válnak, vagy pusztán az e közegben részt vevők mentik át saját speciális kommunikációjukat való világbeli kapcsolataikba. Véleményem szerint jelen pillanatban e második szint a jellemző. Nem kétséges azonban, hogy a technicizálódás jelentősen átalakítja nyelvezetünket is, egyes kifejezések is köznyelvivé válnak majd.
Ezzel kapcsolatban a való világ irányából gyakran hallhatóak felháborodott kiáltások - enyhébb esetben a nyelvtan hiánya, máskor a szókincs új elemei okán. Az utóbbi időben sokasodó netnyelv-kutatások egy része is innen közelíti meg a kérdést - ez szerencsére nem mindig igaz. A nyelv változása kétségtelen, azt megakadályozni nem igazán lehetséges. Nem biztos, hogy az internetes szókincsnek minden eleme fennmarad - a vázolt tényezők (az angol hatása, a rövidítés igénye, a metakommunikáció pótlása és az elkülönülési igény) működése azonban kétségbevonhatatlan, és ezek a fenntartói egy ilyen közlésrendszer szükségességének. Valószínű, hogy a közeljövőben lezajlik e nyelvezet fokozatos magyarosodása - ám az elkülönült nyelv személyes véleményem szerint fennmarad, és - ahogy eddig is - dinamikusan változik.
 

"Egyszerűen rámömlenének" - közléscsatornák, előnyeik és hátrányaik

'Wágner úr' interjújának egyik érdekes eleme az, amit az internetes kommunikációs lehetőségekről mond. Itt kifejti, hogy az IRC és chat típusú kommunikáció azért nem felel meg igazán neki, mert állandó jelenlétet igényel, és ezt ő - különféle munkái, illetve nagy számú ismerőse okán - egyáltalán nem lenne képes biztosítani, ami pedig sértődéshez vezethetne. Ennek kapcsán merül fel annak az igénye, hogy áttekintsük általában a virtuális kommunikáció formáit, illetve a közösségben is élő változatait.
Igen sokféle módja van annak, hogy valaki a Törzsasztalhoz kapcsolódó személyes üzenetet juttathasson el egy másik tagnak. Magában a vitában korábban feltétlenül meg kellett jelölni, kinek a hozzászólására reagál az ember - mára ezt a mindenki számára elérhető, minden egyes hozzászólás mellett jelen levő "Válasz erre" parancs szükségtelenné tette. Az "offtopic" jelzés (mely szintén hajlamos az Interneten kívüli beszélgetésbe is átlopni magát) a vitához nem tartozó üzenetet, jelentési egységet jelez. Az "offtopic" a tagok egymás közötti "kurkászásának" egyik lehetséges formája, de lehet eszköze a figyelemfelhívásnak és sok másnak.
A kommunikációs formák közül kétségtelenül legelterjedtebb az e-mail. A magyarországi internetezők körében végzett felmérések szerint is messze ez az Internet legfontosabb és legelterjedtebb eszköze: igen sokan kizárólag az e-mailt használják az Internet nyújtotta lehetőségek közül. Mára az Index saját levelezőrendszerrel rendelkezik (i-mail néven), ezen minden bejelentkező tag egyben címet is kap (tagnév@index.hu). Ez a kommunikációs csatorna az egyetlen, amely kötelező jellegű: a közösségbe való bejelentkezés feltétele az e-mail cím megadása, és ez nyilvános adat is marad (ellentétben más, hasonló közösségekkel, ahol titkos). Persze az ember e-mail címére érkező levelek olvasása továbbra is fakultatív - nemrég látott napvilágot egy számítás, mely szerint pénzügyileg is felmérhetetlen méretű károkozással jár az Interneten érkező hatalmas mennyiségű junk mail, szennyposta.
Röviden említenék meg itt egy voltaképp külön kutatást érdemlő (a közösséghez nem kapcsolódó) műfajt, a hoax-ot: ez egy 'küldd tovább 10 helyre' típusú levél változó tartalommal, de a klasszikus láncposta, a Szent Antal-lánc szabályait követve: 'ha nem küldöd tovább, eltörik a lábad, ha továbbküldöd, nagy jó történik veled!'. Esetenként ezek olyan elemekkel is rendelkezhetnek, melyek a közeget ismerve nonszenszek, bár első ránézésre reálisnak tűnnek. E-mailen terjednek valós és valótlan vírusokkal kapcsolatos figyelmeztetések is - az előbbi esetben természetesen az Internet érdekközössége dominál, az utóbbiban egy speciális fajta hoax jelenik meg. Léteznek hoax-paródiák is, melyben például felhívják a figyelmet az egészen gonosz vírusra, mely a frizsider tartalmát is kiissza.
Az e-mail a közege a virtuális világban a lehetséges támadások egy részének is, melyek túlmutathatnak a vitákban is lehetséges (bár ott elvileg moderáltabb) verbális agresszió szintjén. Megfelelő számítógépes ismeretekkel letiltható adott személy e-mailje, tehát megakadályozható, hogy postájához hozzáférjen. Erre volt példa a vizsgált közösségben is egy, a szexuális eszmefuttatásokban szókimondása miatt komoly viták kereszttüzébe került lány esetében - az e-mailt más, hasonló ismeretekkel rendelkező tagok állították helyre.
Még komolyabb támadás az e-mail-bomba. Ez több száz, számítógépes léptékkel igen nagy méretű (több GigaByte-os) levél egyidejű eljuttatása az adott címre, mely enyhébb esetben az illető cím megbénulását okozhatja, komolyabb esetben tönkreteheti hosszabb időre azt az alhálózatot is, amelyen az illető címet regisztrálták - ez főleg kisebb kapacitású helyi hálózatok (pl. céges e-mailek) esetén kecsegtet "biztató" eredménnyel. Nem véletlen, hogy 'Galadriel' interjújának elején hangsúlyosan jelenik meg a 'freemail', tehát az ingyenes postafiók fogalma: ahogy ott ki is fejti, egy vitaközösségben többek között épp az ilyen típusú agressziók okán nem tanácsos vállalati, céges e-mailt megadni (másik hátránya, ha ez valakit zavar, a valódi személyiség könnyű dekódolhatósága). Mindemellett ezek a támadások ritkák, a vizsgált közösségben a már említett e-mail letiltásos eset mellett nem tudok sem más hasonló cselekményről, sem e-mail bombáról. De hatásos lehet akár az ezzel való fenyegetőzés is, ha a fenyegető személyről tudott, hogy megvan a kellő ismerete az illető akcióhoz.
Szólnunk kell a Törzsasztalhoz kapcsolódó csevegő-programokról is, mint a közléscsatornák másik típusáról. Ezek az e-maillel és a vitákkal ellentétben valós idejűek, azonnali reakciókat tesznek lehetővé, és bizonyos fajta "együttlét" érzését keltik a felhasználóban - ám sokkal állandóbb jelenlétet igényelnek. Két csatornát kell itt megemlítenünk: az Indexen magán futó "Piazza" nevű csevegőprogramot és az #Index.hu IRC-csatornát.
Logikai sorban haladva a bemutatást a sokkal látogatottabb és jelentősebb szerepet betöltő IRC-csatornával kell kezdeni. Az IRC-en való jelenlét nem kapcsolódik egyenesen a Törzsasztalhoz, megjelennek az #index.hu csatornán nem törzsasztalos személyek is, sokan a csatornáról indulva találtak a közösségre. A bejelentkezés neve fakultatív, esetenként azonos a nickkel, máskor nem (pl. mert ez lehetetlen - az IRC-név maximum 9 karakteres, míg ilyen korlát a Törzsasztalon nincs), és csaknem szabadon váltogatható csevegés közben is - a túl gyakori, egy percen belül többszöri változtatás alkalmi kizáráshoz vezet. Ez lehetővé teszi például rendszeres vagy alkalmi szerepjátékok kialakítását.
Az Index IRC-csatornája napközben a vállalati internetes csevegők helyszíne, a munkaidő végétől este 7-8 óráig lényegileg üres, hogy egy este 10 óra körülre tehető csúcsponton akár 30 fősre is felduzzadjon. Találni itt külföldön élő magyarokat is, akik számára ez az anyanyelven folytatott beszélgetés lehetőségét nyújthatja. De jelentős az átfedés az IRC-t használók és az élő találkozók résztvevői között is: ez az átfedés 60-70%-ra is tehető - ritkán jelennek meg tehát a csatornán olyan tagok, akiknek az arca ismeretlen. Mindennek az oka talán az, hogy ezek a valóságban is találkozó személyek igénylik az élőszavas, így nagyobb intimitásra lehetőséget adó kommunikációt. Mindemellett nem tekinthetjük a csevegést a kapcsolatok komolyságának vagy a közösséghez való tartozás fokmérőjének - szóltunk már a technikai követelményekről -, míg egyes, folyamatosan jelen levő tagok egyszerűen nem szeretik ezt az esetenként adok-kapok vitáknak is teret adó, azonnali reakciókat követelő kommunikációs formát, és inkább kedvelik a mondanivaló lassabb közlését lehetővé tevő Törzsasztal-vitákat. Erre példa 'Wágner úr', aki bevallottan képtelen egyszerre annyi felé figyelni és állandóan jelen lenni.
A Piazza az IRC használatában meglevő időbeli űrt tölti ki leginkább. Ez a csevegőprogram, mely személyes üzenetekre nem ad lehetőséget, az Index internetes helyéről érhető el, és rajta mindig az utolsó 30 hozzászólás látható. Ez, hasonlóan a böngészőn futó programhoz, nem tiltható le, így logikusan alakult a munkahelyi (illetve egyetemi) Internet-hozzáféréssel rendelkező tagok napközbeni találkozóhelyévé. (A személyes üzeneteket, ha nem nyilvánosak, általában e-mailben küldik el.) Mindemellett a Piazza legutóbbi megfigyeléseim szerint erősen visszaesett, a korábban előforduló akár 20 fős létszámot már nem éri el - ennek lehetséges okait az utolsó fejezetben szeretném tárgyalni.
A két csevegőprogramon a témák ugyanolyan sokfélék lehetnek, mint a Törzsasztalon magán. Ami itt rendszeres és a Törzsasztalon kevésbé, az a más tagokról való beszélgetés (ez a személyes találkozók egyik fő témája is), illetve a Törzsasztalon futó témákkal kapcsolatos kommunikáció: ajánlanak, bírálnak, felhívják egymás figyelmét saját produktumaikra stb. Rendszeres még ezen túl az, amit a Törzsasztal "kurkászó" topicjaival kapcsolatban állapíthattunk meg: a pozitív töltetű interakció, esetenként a nagyon is valós világbeli problémák megbeszélése. De, logikusan, lehet az IRC vagy a Piazza a helyszíne komoly ellenségeskedéseknek is - a valós idejű kommunikáció ezeket is kiélezheti. Moderáció, tehát tartalom-ellenőrzés a Piazzán elvileg nincsen, a Törzsasztal tagjai tagnevükkel vannak jelen. Az ott elhangzottakért le lehet valakit tiltani (ez meg is történt egyes, a kommunikációt flood-dal, hosszú és azonos tartalmú üzenetek beírásával lehetetlenné tevő tag esetében) a Törzsasztalról, de a viták ritkán fajulnak idáig. Az IRC-en a moderátor (helyi neve: op, azaz operátor - a Piazzán, amely nem IRC-csatorna, e szerep nem létezik, ott a Törzsasztal moderátorai működnek, ha kell) funkció egyrészt technikai (mint ahogy a Piazzával kapcsolatos egyetlen, általam ismert moderáció is ilyen volt): eltávolítják a csatornáról a flood-ot elkövetőt vagy a túl gyakran nevet változtató csevegőt. De létezhet tartalmi moderáció is: minden csatornán az aktuális op-ok határozzák meg, mit tűrnek el a tagoktól.
Ahogy 'Galadriel' interjújából kiderül, az IRC lehet valaki számára a közösségi lét legfontosabb formája, a valódi kapcsolatépítés helye is, ez azonban tetemes időt igényel, és gyakran előfordul - mint több beszélgetőpartner is mondta -, hogy valaminek a pótléka.
Az IRC-vel kapcsolatban még egy megemlítendő elem a log, a beszélgetés rögzített változata. Látszólag ellentmond a rögzítés e beszélgetésre emlékeztető kommunikációs forma természetének, hogy az elhangzottak (leírtak) fennmaradnak (ez olyan, mint ha valaki a való világban állandóan bekapcsolt diktafonnal járna): egyesek ragaszkodnak hozzá, mások sosem használják.
A csevegőcsatornák valós idejű kommunikációja elvezetett minket a Törzsasztal elemzésének egyik kritikus pontjához, a személyes találkozókhoz.

Amikor a háló találkozik: nagytali, topictali, valós esküvő és virtuális bál

Ahogy az már többször is elhangzott a kutatás során, az Index közösségének specificitása a (helybeli léptékkel mérve) igen gyorsan és igen széles körben megvalósult találkozó - ebben talán az ország mérete és Budapest-központúsága is közrejátszhatott. Noha ezek elemzése terepmunka-eszközökkel lényegileg nem lehetséges az említett okokból, nem kevés tanulsággal szolgálnak így is a kutatónak. Nem kérdéses, hogy a csoport összetartozása szempontjából alapvető jelentőséggel bírnak ezek az alkalmak, még ha a találkozók struktúrája változott is. Néhány pontot szeretnék kiemelni a találkozók történetéből ennek illusztrálására.
Az első találkozó idején a közösség mintegy fél éves volt, de maga a találkozó megszervezése majd két hónapig tartott. Egyetértünk Wágner úr-ral abban, hogy a találkozó maga már egy folyamat eredménye volt. Többek között neki köszönhetően igen hamar személyes hangnemű lett a közösség, köszönhetően a 'Bemutatkozás' topicnak, majd egy kezdeményezés nyomán megindult a kép- és karikatúra-bemutatás. Ezek mind a Törzsasztal kialakuló szakrális terébe, az Iszoldába kerültek megőrzésre. Ezt követte a találkozó, gyakorlatilag szükségszerű következményként.
Mint jelenlevő elmondhatom, hogy soha meg nem ismétlődő élmény az, amikor egy ember virtuálisan jól ismert ismerőst, barátot először lát (még a szakirodalomban is gyakran érzelemmel telítve jelenik meg ez az eset). Hatalmas meglepetések is érik az embert, bár akik az élő találkozón megjelennek, azok élő valója nincs túl messze virtuális személyiségétől. Miután (eltekintve a fotóktól) a nulláról kellett kezdeni az ismerkedést, a jelenlevők mindenki előtt felállva sorra mutatkoztak be. Mint általában, a találkozó 6-7 óra hosszú volt (ennél rövidebb csak különleges esetekben szokott lenni), melyet itt maradéktalanul kitöltött a kapcsolatkeresés, a beazonosítás.
A következő megemlítendő találkozó az 1998. december végi találkozó, amit Galadriel a beszélgetésben 'Rolling Rock' néven emleget (a találkozók beazonosítása sorszám vagy helyszín szerint mehet, de sokasodásuk miatt a helyszín biztosabb - egyes találkozóknak pedig külön neve van). Ez volt az első funkcionális találkozó: a két ünnep közti időpont jelentősége az volt, hogy ezáltal a külföldön élő tagok is eljöhettek. A következő funkcionális találkozó a 'Fonó' volt, a hetedik találkozó, melyet szinte pillanatok alatt szerveztek meg különleges okból: ennek jelentősége az volt, hogy az Internetto/Index szakítás után az Index tagságát megnyugtassa, összetartozásukat megerősítse.
Amikor funkcionális találkozóról beszélünk, rögzítenünk kell egy tényt: a funkciót a közösség tagjai határozzák meg, nem a vezetőség. Noha Nyírő András a jelenlegi vezetésnél jobban kötődött a közösséghez, a találkozókat az ő idejében is hangsúlyosan a tagság szervezte. A Fonó-beli találkozó volt csak ez alól kivétel, gyors és alkalomszerű megvalósítása okán.
A 'Rolling Rock'-ot követő, 'Krisztina' találkozó óta figyelhetünk meg egy fontos újdonságot: megszűnt a beszélgetés prioritása, és azóta a tánc lehetősége meghatározó még a helyszín kiválasztásánál. Anélkül, hogy elvitatnánk a tánc kapcsolattartási jelentőségét, megjegyezzük, hogy ez nagyban egy átlagos baráti találkozó felé sodorta az eseményeket. Ennek hasonló típusú folytatása volt a három 'strandbuli' is.
Ennek és a közösség később tárgyalandó átstukturálódásának szükségszerű folyománya volt a találkozók tagozódása, két szempontból. Egyrészt megjelentek a résztalálkozók, a Politika fórumosok találkozóját megannyi, esetenként egy-egy topicban összegyűlő embereket felölelő találkozók. Nem kétséges, hogy a duzzadó közösséggel szemben közös alapot igazán ezek a kisebb egységek adhattak. De maguk a nagytalálkozók is eszerint alakultak át: korábban is természetes volt, hogy egy-egy témában kapcsolatba került személyek azt külön vitatják meg, de az utóbbi időben kis al-talik figyelhetőek meg, hasonló okokból.
Még egy találkozót szeretnék megemlíteni konkrétan: az 1999 őszén tartott "Felkarolós" talit. Ennek szlogenje és (félig komoly) célkitűzése az volt, hogy minden "régi" tag felkarol és bevezet a társaságba egy "újat", akiknek tömeges érkezése akkor (is) érezhető volt. Előzetesen szerveződtek is felkarolási egységek, de ez magán a találkozón nem volt látható.
A találkozók tehát szegmentálódtak, a résztalálkozók száma sokasodott, a nagyoké lassan csökken. Tudtommal nagyjából elhalt a heti rendszerességű találkozó is, mely nyári szabadtéri bulizásból-beszélgetésből lett egész éven át tartó hagyomány (ZP, illetve Stage néven).
Két különleges esetre szeretnék még kitérni e fejezetben, az egyik egy speciális találkozó, a másik egy nem e közösségben történt, ám figyelemre méltó virtuális esemény.
'Bogumil' és 'Mikkamakka' esküvője még a közösség híreit ritkán hirdető Indexen is címlapsztori lett. Korábbi ismeretség után az #index.hu IRC-csatornán komolyodott el kapcsolatuk olyannyira, hogy végül a nagyon is valós esküvő mellett döntöttek. Az esküvő hivatalos részén is részt vett több Törzsasztal-tag, ám ezután, az esküvő estéjén a lakodalom maga a közösség hagyományos nyári találkozási helyén, a Zöld Pardon (ZP) szabadtéri bárban volt. Ezen a részvétel mindenki számára nyitott volt, ellentétben az ezt megelőző (szóról szóra így elnevezett) 'virtuális menyasszonytánccal'.
A menyasszonytánc ötlete két tag fejéből pattant ki a házasulandók anyagi megsegítésére, amit ők el is fogadtak azzal a feltétellel, hogy ők állíthatják össze azoknak a személyeknek a listáját, akiket adakozásra felkérnek. A felkérés e-mail formájában érkezett az illető személyekhez, a 'tánc' pénzszórása a lakodalom előtti héten történt, a heti aktuális találkozón.
Nem ez volt az egyetlen eset arra, hogy adakozás történt a Törzsasztalon: másik látványos példája 'Happe' japán útjának finanszírozása volt, amelyre még visszatérünk. Való világ és virtuális kapcsolatháló keveredéseként tűnik különlegesen érdekesnek ez az eset. Korábban virtuális házasságok történtek, akár pohártöréssel is, de ezek komolysága esetleges volt. Ezúttal azonban a közegre jellemző tréfás külsőség teljesen eltűnt, és teljesen komoly eseménnyé és találkozóvá vált esküvőjük. Ahogy Galadriel mondta, talán az utolsó olyan esemény volt ez 2000 kora nyarán, mely valóban összehozta még a közösség egészét (még ha az eseménysorban nem is vett részt távolról sem mindenki).
A virtuális esküvő talán olyan esemény volt, amely egy hagyományosabb antropológiai terepmunkára adott volna alkalmat. Sajnos csak magán az esküvőn tudtam részt venni, amely nem sokban különbözött egy hagyományos Törzsasztal-találkozótól. A közösségen belül nem láttam nyomát annak, hogy egy ilyen fontos "átmenet-rítushoz" (hogy a fennálló magyar terminológia pontatlanságát ne ismételjük) bármiféle liminalitási állapot kapcsolódott volna. Inkább azt tartjuk szükségesnek megjegyezni, hogy a szövegen alapuló (bár élőben is találkozó) közösségben a bejelentés ténye alkotja az állapotot. Itt a leírt szövegnek (ha igazságtartalmát elfogadják), bejelentésnek olyan ereje van, mint számos kultúrában a kimondott szónak. Azokban imaértékű lehet a kimondott szó, itt állapotmeghatározó a virtuálisan "kimondott" tény.
Wágner úr interjújában találkozhattunk először a virtuális bállal. A korábbiaktól gyökeresen eltérő eseményről van itt szó: nevezhetjük a "kurkászó" topicok non plus ultrájának is. Az élő találkozó helyett a Prjamoj Efir orosznyelvű oldal lakosai virtuális bálra jöttek össze. Noha annak a közösségnek is voltak már találkozói, az ő esetükben a nagy fizikai távolság okán azok nem lehetnek olyan általánosságúak, mint az Indexen. Előzetes egyeztetés nyomán érkeztek mások által is használható zenékkel (erre alkalmas az említett MIDI felvételi típus) és képekkel felszerelkezve a tagok, és órákon át kérték fel egymást táncra, hívták meg egymást italra. Tekinthetjük ezt az esetet a nagy fizikai távolság okán szükséges pótléknak az élő találkozók helyett - de egy speciális, párhuzammal (tudtommal) nem rendelkező virtuális eseménynek is. Én magam, az első funkcióról nem megfeledkezve, az utóbbi felé hajlanék: ne feledjük, hogy a virtuális bálozás nem töri meg a virtualitás határait, ellentétben a találkozóval. A kapcsolatok építésére, pozitív tartalommal való feltöltésére azonban remek alkalom.

A virtuális idő: egyéni idő, közösségi idő és hálózati idő

A virtuális világoknak a szakirodalomban viszonylag ritkán tárgyalt vonatkozása az időbeliség és annak különböző szintjei. Ahogy minden időbeliséget vizsgáló elemzésnél, itt is több típusú időt kell megkülönböztetnünk.
Többféle időt ragadhatunk meg, mindenek előtt a személyes és szociális identitás alapján, megélőik szerint: ez alapján beszélünk a hálózaton egyéni időről, közösségi időről, valamint globális időről - ez utolsót a közeg specificitása mentén hálózati időnek nevezzük. Mindegyik esetében megkülönböztethetünk lineáris időt és ciklikus időt. Ezek az idősémák nem ritkán összeütközésbe is kerülnek a való világ idejével - ezekre igyekszünk rámutatni itt is.

Elemzésünkben vegyük első helyre a lineáris időt. Szinte közhelyszámba megy első megállapításunk: a virtuális tér ideje rendkívül felgyorsult a hagyományos világ (magában is felgyorsult) lineáris idejével szemben. A kapcsolatok rendkívül gyorsan keletkezhetnek, válnak intimmé és halhatnak el, ahogy azt például a 'banyá'-val készült interjúban is olvashattuk. Az anonimitás és a virtualitás egyesek (gyakran a valós világban nehezen kezdeményezők) számára igen hasznos kezdeti menedék, és ha ennek segítségével ki tud építeni kapcsolatokat, az meghatározó is lehet életében (a virtualitás ilyen gyógyító funkciójáról sem feledkezhetünk meg veszélyeinek taglalása mellett).
Ám ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a felgyorsult kapcsolat, az állandóan érkező válaszok és a gyors viszontválaszok igénye (lásd a közléscsatornákról szóló fejezetet) gyakran vezet a való életben problémákhoz, ami a két világ akár frontális összeütközésében is megnyilvánulhat. A külvilág (okkal vagy ok nélkül) addikciónak tekinti ezt, miközben a virtuális közösség lakója esetleg úgy érzi, hogy sosem voltak még ennyire intenzív kapcsolatai a világgal, mint most. Nem kérdés, a teljes élet egy virtuális közösségben igen sok időt igényel, ez minden interjúban felbukkan mint visszatérő elem. Wágner úr ezt az állandó közléscsatornák lezárásával igyekszik áthidalni, de ettől függetlenül - amikor nem más munkát végez - gyakorlatilag állandóan jelen van. A tag kieshet a közösség fő véráramából akár néhány órányi hozzá nem féréssel is: erre utal az, hogy mennyire kiemelt a Politika fórumon a munkahelyi, nappali Internet jelentősége.
Az Interneten eltöltött igen tetemes időt, visszatekintve, az ilyen állapotból kilépettek gyakran őrületként értékelik és pótcselekvésnek tekintik. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy az internetes közösségekbe gyakran a valós világ valamilyen hiányérzete sodorja a résztvevőket, de ez nem feltétlenül igaz: ha nem is ilyen (visszatekintve túlzónak tekintett) intenzitással, de kiegyensúlyozott valós világbeli élet mellett is sokan élnek ezekben a közösségekben.
A felgyorsult kommunikáció és felgyorsult lineáris idő igaz a közösségre is. A való világban szinte felfoghatatlanul gyorsan alakult ki, formálódott át és jutott el egy wieneri értelemben vett homeosztatikus kohézióhoz, azonos típusú viselkedéshez. Éppen ezért interjúimban visszatérő kérdésként tettem föl a tagoknak: hogyan látják a közösség jövőjét, az eltelt három és fél évből hogyan tudnak előrevetíteni egy nagyságrendekkel hosszabb, akár évtizedes időt - tehát hogyan látják, milyen távon folytathatja a közösség ezt a felgyorsult életvitelt. A válaszok azt mutatták, hogy (a közösség még elemzendő átstrukturálódása, szegmentálódása mellett) voltaképp el tudják képzelni, hogy valós világbeli életük mellett évtizedeken át folytatódjon ez a másik élet, és nehezen tudják elképzelni, hogy eltűnjön - s ha el is tűnik, az immár a virtuálisból IRL-kapcsolatokká alakult ismeretségek feltétlenül fennmaradnak.
Szintén a lineáris idő egyik rögzítési formája a közösségben a hozzászólásszám mint mérőszám. Választási kritériumként merült föl a Politika fórumon, tehát lehet egyfajta "korhoz" kapcsolt beavatási rítus is, de ez másutt nem jelenik meg. A tag megünnepelheti az ezredik és a további ezres hozzászólásszám elérését (ezen akár mások is köszönthetik), egyes topicokban is köszöntik az ezreseket, még inkább a többezreseket (van olyan topic, amelyik az 5000. hozzászóláshoz tervezte igazítani topic-találkozóját). Maga az Index is megünnepelte a fórumok összességének egymilliomodik hozzászólását, és ezt a vezetőség rendezte a soron következő bulin tortával és a szerencsés hozzászóló megjutalmazásával.
Más szempontból is lineáris a közösség ideje: határozott fejlődése van (jó esetben) minden vitának, kialakult a közösség történelme, határozott a múlt-jelen-jövő képzete. Ez utóbbiban érdekes törést jelent az archívum léte, amely révén akár több éves viták is felidézhetőek, illetve a vitákon belül is lehetőség van arra, hogy jóval korábbi hozzászólásokra reagáljanak.
Szenteljünk egy zárójeles gondolatot itt az emlékezet státuszának, mely napjaink történelemfilozófiájának visszatérő kérdése. Egészen különleges helyzetben van e szempontból egy virtuális közösség, amennyiben (eltekintve a nem rögzített IRC-beszélgetésektől és az élő találkozóktól ) minden eseménye állandóan rögzített, minden aktus egyben önmaga történetírása is - más szempontból nézve minden tett azonnal archiválódik és forrássá válik. E szempontból különleges, hogy - ha egyszer rögzítették - az emlékezés folyamatában oly fontos felejtés szinte lehetetlenné válik. A moderáció e szempontból nem felejtés: egyrészt mire a moderáció megtörténik (ami eltarthat pár órát), addigra számosan elmenthetik és később felhasználhatják, másrészt - mivel következményekkel járhat - semmiképp sem maradéktalan ez a felejtés, inkább egyfajta (ahogy Ricoeur mondja) "nehéz megbocsátás". Megesik, hogy egy tag szeretné maga mögül kitörölni az emlékezetet, és kéri, hogy töröljék hozzászólásait. Ezt a kollektív emlékezet - azaz a topicok - koherenciájának megóvása érdekében gyakran megtagadják: ez a gesztus értelmetlenné tenne jelentős állományokat.

E kitérő után vegyük másodikként a ciklikus időt, mégpedig az évciklust az internetes közegben. Az eltelt három év során kialakultak saját, évszakhoz vagy évhez kapcsolható szokások, így a nyári, heti rendszerességű Zöld Pardon-találkozók (bár ez talán elhalóban volt tavaly nyáron, és az idei év mutatja meg, fennmarad-e), illetve a nyári strandtalálkozók (éjszakai strandolással egybekötött nagytalálkozók). Egyéb hagyományok a valós világ évciklusához kapcsolódnak, virtuális vagy valós közegben: karácsony, húsvéti locsolás vagy nőnapi köszöntés megvalósulhat a virtuális térben vagy élőben is.
Az egyéni idő ciklikus eseményei is megjelenhetnek itt. Mióta a mikroközösségeket generáló topicok között megjelentek a csillagjegy-topicok, a tagok születésnapjai is ismertté váltak, és azokon köszöntések érkezhetnek - illetve a csillagjegyes társaságok ciklikusan várják identitásképző közös jegyük visszatértét. Hasonló születésnapi köszöntéseket említett Wágner úr a Prjamoj Efir-ban is, ahol a tagok képekkel, üzenetekkel köszöntötték egymást - bár ezt a hagyományt közlése szerint már nem ápolják.
Létezik, bár ritkán említett esemény a virtuális születésnap: ha valaki tudja regisztrációja napját, azt megünnepelheti. Természetesen számon tartja születésnapjait a közösség is, ezeket találkozókkal szokta megünnepelni. Az Index specifikus, ismét csak tagoktól érkezett kezdeményezése volt a NickNévNaptár: itt minden tag kiválaszthatott magának egy névnapot, amit egy éves naptáron elhelyeztek. Távolról sem mindenki igényelte ezt, és maga a kezdeményezés is csak mérsékelt követésre lelt - mindemellett a NickNévNaptár jelen van az Iszoldában, és mint ilyen, a közösség szempontjából lényegileg kanonizált.
A hálózati időtípusok közül utolsóként említsünk egy elhalt próbálkozást, a virtuális idő megalkotásának kísérletét. Az Internetto/Index címlapján sokáig jelen volt ennek egy mutatója: a @ után egy szám. Sokáig rejtély is volt, mit is jelöl voltaképp, és Nyírő András fedte fel a titkot, hogy az egyezményes virtuális idő egy lényegében megbukott kísérletéről van szó. Egy egyezményesen megállapított kezdőnappal kíséreltek meg az Internet egyes helyei új időszámítást alkotni, onnantól haladtak volna ciklikusság nélkül, lineárisan előre. A kísérlet azonban megbukott, az emberek a valós világgal való összeegyeztetés okán a találkozókat továbbra is hónap és nap szerint beszélték meg, nem @435-re (olyannyira igaz ez, hogy e virtuális időnek még megnevezési standardja sem alakult ki) - a virtuális idő jele pedig azóta eltűnt a kezdőlapról.

Az Internet kétségtelenül új időszámítást jelent sok szempontból életünkben - de ez az új időszámítás csak annyiban igaz, amennyire a Gutenberg-galaxis megszületése az. Az idő tagolása túlságosan is régen rögzült és életünket túl mélyen meghatározó rendszer ahhoz, hogy egy új technikai eszköz és közeg felvállalhassa, hogy párhuzamosan egy másik rendszert tartson fenn. Nem kevés konfrontációt él meg már így is időigényessége miatt - a külön rendszer a jelek szerint már túl van az ésszerűség határán.
Másfajta megközelítéssel is élhetünk az időbeliség vizsgálatánál: figyelembe vehetjük az Internet használatának, valamint a közösség látogatásának időbeliségét. A közösség látogatása esetében egyértelműen rendszeres tevékenységről van szó, a közösség legnagyobb része számára ciklikusan (napi vagy heti ciklusokban, meghatározott időszakaszokban), sőt egyesek számára a való világ idejével gyakorlatilag 100%-os átfedésben van, hiszen lényegében teljesen párhuzamosan élik a kettőt. Ahogy az interjúkban láthatjuk, a közösség látogatásának elmulasztása akár rövid távon is jelentős, nehezen behozható lemaradást jelent, olyannyira, hogy 'banya' ezt jelölte meg annak szinte egyetlen lehetőségének, amiért elhagyná a közösséget.
Összegezve az itt említett kérdéseket, azt láthatjuk, hogy az Internet és a közösség ideje inkább lineáris mint ciklikus: az évfordulónál jelentősebb a hozzászólásszám kerek száma, az évciklus csak egyes, mérsékelt jelentőségű szokásokban nyilvánul meg. A jövőképzet egyértelműen jelen van, a múlt pedig olyannyira, hogy egészen speciális emlékezeti formát is kell tulajdonítsunk ennek, melyben a múlt - állandó és könnyű elérhetősége miatt - folyamatosan jelen van.
 

A virtuális tér

Első megközelítésben a tér mint olyan az internetes közegben lényegében értelmezhetetlen: a valós világnak a négy égtájhoz és a fizikai távolsághoz kapcsolódó kategóriái itt nem kezelhetőek. Sokkal inkább hasonlít az Internet egy mitikus térhez, melynek minden egyes pontja bármelyik másik ponttal szomszédságba kerülhet.
Bizonyos térkategóriák mindemellett itt is léteznek. Technikai szinten értelmezhető az országhatár, bizonyos értelemben a szomszédság is. A lakóhely mint olyan is felfogható az új közegben, és megvizsgálunk egy több virtuális "locus"-hoz kapcsolódó szakrális teret is.
Az Interneten alapvetően nem léteznek az országhatárok, ez egyik legfontosabb alapeszméje. Olyan extrém helyzetekben is biztosítja a nemzetközi kapcsolattartást, mint amilyen az ostromlott Szarajevó volt. Mindemellett megjelenik néhány, inkább technikai jellegű kérdésben. Az egy-egy országban bejegyzett oldalak kaphatnak az országnévre utaló megnevezést (így .hu, .fr, .de) - más kiterjesztések, így a .org (szervezeti), a .com (kereskedelmi) és a .gov (kormányzati) nem különböztetik meg az országot. Ám minden oldalnak van egy gazda-szervere, melynek helyzete alapján a szolgáltatók szempontjából mégis megkülönböztetünk külföldi anyagokat. Az ezek felé irányuló forgalom lehet lassabb, ha szűk a virtuális autópálya nemzetközi keresztmetszete, vagy akár a szolgáltató korlátozhatja is az egy-egy felhasználó által külföldről letöltött mennyiséget.
Úgyszintén a mi kategóriánk szerint nehezen értelmezhető, de létezik bizonyos szempontból a szomszédság képzete: egy olyan szomszédságé, ami két oldal között bármikor felállítható. Egy pont szomszéd pontja az, akihez egy lépéssel el lehet jutni - az Internet közegében ennek módja pedig a link, azaz átlépési lehetőség, melyet egy web-oldalon szinte tetszés szerinti számban helyezhetünk el. Ennek reklámváltozata, az Internet fő bevételi forrása a banner, reklámcsík. Különleges formája a bannerek vagy linkek elhelyezésének az, ha azért nem fizetnek, hanem egy (akár antropológiailag is értelmezhető) csere nyomán kölcsönösen elhelyezik egymás bannerét. Így alakulnak ki például webringek, hasonló és együttműködő oldalak között kialakult oldal-gyűrűk.
A link internetes kereskedelmi helyzete voltaképp (ha kicsit kifacsartan is) értelmezhető klasszikus antropológia kategóriákkal is. Láttuk már a cserét, de találhatunk mauss-i értelemben vett adományt is, természetesen közegspecifikusan. Nem adomány pusztán az a tény, hogy valaki elhelyezi magánál egy másik oldal linkjét, nem is kötelezi a másik oldalt ezzel semmire, a linkcsere önkéntes, és elmulasztása legfeljebb a kezdeményező link törlését vonja maga után. Ez gyakran függ az oldal "társadalmi helyzetétől": egy nagy elismertségű oldal felé általában több link mutat, mint onnan kifelé. Ám ennél fontosabb az, hogy ha valaki egy adott témában hatalmas link mennyiséget gyűjt össze (azaz sok adományt tesz), azzal nagyon is fontos megbecsülést szerezhet: az illető oldal elterjedhet, mint linkgyűjtő oldal, aminek következtében látogatottsága felszökik. A látogatottság pedig, mint egyetlen mérhető internetes adat, az oldal reklámértékét növeli, vagy - ha nem üzleti, hanem önkéntes, segítő linkgyűjtemény - megalkotójának megbecsültségét növeli. Ez utóbbi e-mailekben, dicsérő üzenetekben nyilvánulhat meg, és meglepően fontos szempont az Interneten, ahol vannak, akik ilyen munkájukkal igyekeznek állandóan küzdeni a közeg elüzletiesedése ellen.
Említsünk meg röviden egy egykor félig valós, félig virtuális térképzet alapján szerveződött ingyenes host-site-ot (ingyenes tárhelyet biztosító site-ot). A GeoCities a belépő tagokat a majdani oldal tartalma szerint sorolta be, és a témák besorolása városnevek szerint történt: így kerültek a politikai oldalak az Athens csoportba, az életmód-oldalak California alá stb. Másfél éve a GeoCitiest felvásárolta az egyik dotcom-multi, a Yahoo! - azóta a Geocities a Yahoo-felhasználók számára lehetőség saját oldalt építeni, ám területi rendezése megszűnt.
Dolgozatom előző változatában már kifejtettem egy tanulmányt az internetes tér nem-ismeretének egy klasszikus példájáról, az Internetto/Index szakításról - ezt a térképzethez is kapcsolódó kérdést ismét át szeretném tekinteni.
A Törzsasztal életének egyik nagy fordulata volt 1999 tavaszán a költözés, pontosabban a szakadás. Ennek elemzése több szempontból is érdekes részletekkel szolgálhat kutatásunk számára.
A Nyírő András irányítása alatt álló Internetto-szerkesztőség nagyobb cselekvési szabadságra vágyva szerette volna függetleníteni magát az Internettót üzemeltető IDG cég irányítása alól. Azok viszont, üzleti okokból, megpróbálták visszatartani őket - voltaképp okkal, hiszen a közösség látogatottsága biztosította oldaluk reklámértékét. Az IDG cselekedett tehát: eltávolította a távozni szándékozó főszerkesztőt és minden szerkesztőjét, és a programokat megtartva próbálta megtartani a közösséget.
Ám az érthető szándék nem párosult a közeg ismeretével, így kudarchoz vezetett. A virtuális közegben - ahogy azt az Index "Gyere velünk!" című alapító felhívásában a főszerkesztő Nyírő András is megfogalmazta, az Interneten egy "klikkeléssel" bárhova elérhet az ember: nincsenek falak, nincsenek fizikai távolságok, minden pont szomszédos lehet egy másikkal. A közösség legnagyobb része riadóláncon értesítette egymást, Nyírő András pedig Magyarország legfontosabb internetes fórumain mindenütt elhelyezett egy ún. banner-t, navigálásra alkalmas reklámfelületet, hogy ezáltal minden, a váltásról esetleg nem értesült egykori Internetto Törzsasztal-tagot informáljon. Új terét tehát szomszédsági helyzetbe helyezte a legfontosabb más terekkel, így biztosította a tagok (és az esetleges újak) informálását.
Az eset egyik kétségtelen tanulsága a következő: az autoriter jellegű, és főleg a közeg szabályait nem ismerő, kívülről érkező módosító próbálkozások számára nem nyújt lehetőséget az Internet. Míg a valós világban egy lakóhelyéről elüldözött csoport (legyen vándorlásának oka gazdasági vagy szociális) gyakorlatilag mindig gyengébb pozícióba kerül az ő területét elfoglaló másiknál, a hálózaton példánkban a költözőket nemcsak hogy nem érte hátrány, de - a "hőskorszakának" szabadságeszményeit üzletiesedése ellenére sem elvesztő Interneten egyáltalán nem elhanyagolható - erkölcsi fölénybe is kerültek az elüldözőkkel szemben.
Szenteljünk még néhány gondolatot az Indexnek mint a vizsgált közösség lakhelyének. A közösség egészének lakhelye megnevezhető, ez http://index.hu/forum . Ezen a helyen van utoljára együtt az utána számtalan fórumra és topicra szakadó csoport. Galadriel megnevezésével ez az az előszoba, ahonnan megannyi ajtó nyílik, de amelyben - véleménye szerint csak régebben - találkozik vagy találkozott minden tag. Ha az interjúk és saját azonos véleményemet figyelembe vesszük, ez a közös laktér már magában nem sok jelentőséggel bír, klasszikus értelemben vett csoportkohéziót minimális mértékben (sem) alkot. Korábban a locus (és a regisztráció ehhez kapcsolódó cselekedete) egyet jelentett a csoporttal, ám ez a közösség növekedésével megszűnt. Ahogy az valós világbeli közösségekkel megesik, a felosztást (tehát részcsoportok távozását) a csoport növekedése okán kellett meglépni, amikor kezelhetetlen méretűvé vált az oldal (azaz lakhatatlanná vált a tér); ennek mentén születnek máig az újabb és újabb "lakhelyek". A különbség a valódi csoportosztódással szemben az, hogy az egyszerre több helyen való jelenlét minden gond nélkül lehetséges, és létezik még a "nagy előszoba", a fórumok felé mutató, fentebb említett oldal.
A tér kérdései közül utolsóként említsük meg a közösség szakrális terét, a Wágner úr által megalkotott Iszoldát. Elbeszéléséből kiderült, hogy ennek orosz előképe volt a Traktir, az anekdot.ru közösségi tere. A szakrális ikertérre mutat is kapcsolódási pont az Iszoldából - nem mutat viszont más közösségek esetleg létező hasonló helyeire (bár itt meg kell jegyezzük, hogy nem is ismerünk hasonló nagyságrendű és szerepű teret).
Itt találhatóak a magukat vállaló tagok és a Törzsasztal-találkozók fotói, a Gyilkosos játék szabályai, szerverproblémák miatt elveszett topicok, a tagok bemutatkozásait tartalmazó topicok, a Törzsasztal-póló tervezetei, egy változata a helyi illemkódexnek, a "netikett"-nek; a Törzsasztalról készült elemzések és paródiák és e tanulmány előző változata - a tervek szerint ez az elemzés is felkerül majd ide.
A listát áttekintve megállapíthatjuk, hogy a közösség számára legfontosabb tényezők jegyzéke ez. A közös játék, egymás arcról való ismerete és a személyes találkozók emléke a kohéziót erősítik; az elveszett topicok a kollektív memória részét képezik; a bemutatkozások listája nem pusztán az összetartozás érzését erősíti, de egyfajta iránytű is a többi tag megismeréséhez; a Törzsasztal-póló a közösségi identitás megjelenítése volt; a netikett a közösség szabályrendszere, melynek közzététele a belépni szándékozók számára fontos; míg a különböző elemzések és paródiák az önértékelés és egyben a kohézió szempontjából fontosak.
Az Iszoldával kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy nem csak az Indexé, hanem az Internettóé is. Az Internettóé úgy, mint az Index előző lakóhelyén élt, ma túlnyomó többségében az Indexen "lakó" emberek még az Internettóhoz kapcsolódó emlékeinek tárhelye, de magáénak tekinti a ma az Internettón tartózkodó, jóval kisebb méretű közösség is, akik között találhatunk a régi Internettóról át nem jött tagokat, mindkét helyen aktív személyeket és azóta oda csatlakozott újakat. Noha az Iszolda anyagainak túlnyomó többsége az Indexhez kapcsolódik, a szakrális tér kétségtelenül az előző lakhely új lakosaié, tehát a mai Internettóé is - a kettőt összekötő kapocs egy személy, a mindkét helyen jelen levő és hasonló funkciót betöltő Wágner úr, a szakrális tér megalkotója, fenntartója.

A virtuális személyiség, a másodnick és ami mögöttük a valódiból látszik

Dolgozatom korábbi változatában kiindulópontként voltam kénytelen rögzíteni, hogy nem törekszem, nem törekedhetek arra, hogy a vizsgált közösség tagságának valós világbeli összetételéről bármiféle megállapítást tegyek: személyesen csak kis részüket ismerem, a virtuális személyiség által (például bemutatkozásban) bevallott adatok pedig olykor igen távol állhatnak a valóságtól. Noha az Index felmérést kezdeményezett tagságának összetételéről, ez nem vezetett látványos és használható eredményekhez, és több olyan esetről is tudok, hogy egyesek nem a valóságnak, hanem kreált személiységüknek megfelelően töltötték ki a fakultatív kérdőívet.
Nem áll módunkban most sem az, hogy részletekbe menően megállapítsuk a tagság felépítését, összetételét, bár néhány információ továbbra is rendelkezésünkre áll. Semmilyen formában nem tételezhetjük fel azt, hogy az Index közössége a magyar társadalom teljességének metszetét nyújtaná (főleg a reprezentatívitás nem jellemzi): ennek ellenébe hat egyrészt az Internet nemzetközi viszonylatban is igen magas ára Magyarországon, másrészt Budapest-központúsága. Noha a vidék látványosan fejlődik a fórumokon (ennek jelei a vidéki fórumok), és jelen van a külföldön élő magyarság is (az Index egy sor ún. "külföldi mutáció"-val rendelkezik, melyeket ilyen vagy olyan okból külföldön élő magyarok szerkesztenek), a tagság túlnyomó része minden kétséget kizáróan budapesti.
A korosztály szerinti megoszlásról is csak sejtéseink lehetnek az élő találkozók alapján, melyből egy 20 és 60 közötti korcsoport körvonalazódik, 25 és 40 közötti túlsúllyal. Ezt azonban csak a találkozókon megjelenőkről állíthatjuk (és itt is inkább a nagytalálkozókra - a Politika fórum találkozóján az átlagéletkor valamivel magasabb): a 'banya' által az interjúban említett Sulinetesek például, noha nagy számban jelen vannak a hálón, a találkozókon igen ritkán jelennek meg.
Úgy gondoljuk, hogy a valós összetételnél mindenképpen fontosabb kérdés a virtuális személyiségek jellemzőinek kimutatása és azok működési mechanizmusainak feltérképezése. A közösségben eltöltött idő és az interjúk során kirajzolódott a személyiségtípusok kérdéskörének több vonulata.
Alapvetően a virtuális személyiségeknek több típusát különíthetjük el. Vannak mindenek előtt az önazonos személyiségek: ezek használóik valódi személyiségének meglehetősen hű képét mutatják. Nem helyezhetünk azonban egyenlőségjelet feltétlenül közéjük: a virtuális személyiség nem feltétlenül tartalmazza a valós személyiség minden egyes elemét. Ennek oka többféle lehet: egyesek szerint nem minden tartozik egy ilyen széles, részlegesen esetleg személyesen is ismerős közösségre. Második változata ennek az, ha a már gondosan felépített valóságazonos személyiség dizájnjába nehezen illeszkedne valamilyen, a valós személyiségben mégis fellelhető oldal: így az imázs védelme érdekében ezek a részletek nem vagy nem ugyanazon név alatt jelennek meg. Ez utóbbit láthattuk 'banya' interjújában - ennek áthidalásának közkeletű módja a másodnick, a virtuális személyiség második típusa.
Lehet a virtuális személyiség azonban konstrukció is, mégpedig különböző mértékben. Lehet részleteiben konstuált, mint Wágner úr szerepe, vagy teljes egészében kitalált, első vagy többedik személyiségként.
A másodnick tehát egy már létező személyiség mellett megalkotott második "én", melynek felépítettségi foka a nullától a tökéletes kialakításig terjedhet. Többféle változata létezeik, melyeket több szempontból csoportosíthatunk.
Az első igen egyszerű: lehet ismert, ismeretlen, illetve csak beavatottak által (ez lehet az egy személy elleni provokáció esetében akár summa-1 fő is!) ismert. Nem véletlen, hogy a közösség egyik állandó, megunhatatlan "játéka" (mely bizonyos esetekben halálosan komoly) a másodnickek dekódolása. Az egy-egy alközösséget jól ismerő, tapasztalt tagok számára, ha már ismert személy készíti a másodnicket, annak dekódolása a megírt szöveg különféle jegyei alapján rutinfeladat - de lehet a dekódolás alapja technikai művelet vagy email-cím is.
Megalkotásának feladatai közül az első az előbb említett, valóságazonos személyiséget kiegészítő, a valós személyiség egy bizonyos részletét tartalmazó virtuális egyéniség. Megalkotása mögött az is megbújhat, hogy az így létrehozott virtuális személyiség egyszerűen bizonyos dolgokat önmaga koherenciájának megőrzése okán nem mondhat: így használja a "részeges" Wágner úr komoly helyzetekben a "józan" Zaturek Manfrédot. Lehet a másodnick célja az első személyiség megóvása melletti verbális agresszió: nem baj, ha azt letiltják, ami a gondosan felépített első személyiség esetében kellemetlenebb lenne. Készülhet egy személy vagy a közösség egésze elleni provokáció céljára is. E szempontból jelzés értékű, hogy vizsgálatommegkezdésekor, az engedélykérés pillanatában a közösség egyik fontos kérése az volt, hogy ne teszteljem reakcióikat másodnickekkel végrehajtott provokációkkal. Szolgálhat a másodnick játékra (számtalan tematikus topicban jelennek meg a helyzethez illő új személyek), némi provokációval kevert titkos kommunikációra (ahogy'bújócska pasi' és 'bújócska lány', két, más néven már ismert tag üzengetett sokáig egymásnak a közösség orra előtt a valós világban adott pillanatban még eltitkolandó kapcsolatukról) - és válhat kényszerré is.
A virtualitás - ahogy 'banya' mondta - bizonyos embereket megszédíthet, a való világban akár marginalizáló cselekedetek szankcionálásának hiánya oda is vezethet, hogy a letiltás ellenére újabb és újabb személyiségeket alkot a tag, egy idő után már kényszeresen. Egy ilyen sorozat vezetett el a közösségben az általam ismert első totális letiltáshoz - a közösségben elterjedt vélemény szerint ezek az esetek azonban már a pszichológia körébe tartozik.
E területen kalandozva aláhúzandó, hogy míg a több párhuzamosan élt teljes virtuális személyiség lehet (távolról sem feltétlenül) a skizofrénia egy formája, ám a kényszeres újra- és újraregisztráció már semmiképp sem ezzel magyarázandó. Nem tudunk ellentmondani 'banya'azon véleményének, hogy a világháló a való világban való gyakoriságukhoz képest sokkal nagyobb gyakoriságban gyűjti a "beteg" embereket (mindenek előtt az anonimitás és a következmények hiánya okán) - sőt ideiglenesen. a való világban teljesen normálisan viselkedő egyéneket is megszédíthet. Ám ezzel semmiképp sem szeretnénk tápot adni az Internet-ellenes retorika "Internet = kábítószer" elméletének: mint megannyi más dolog, az Internet is válhat kényszerek alapjává, ám semmivel sem gyakrabban, mint bármi más.
Emeljünk be még egy szempontot a virtuális személyiség vizsgálatába: a nem kérdését. Amíg valaki fel nem fedi személyazonosságát, addig a hálózaton minden különösebb gond nélkül "játszhatja" a másik nem szerepét, szerepeit is. Nem kell emögött feltétlenül a nemi identitás bármiféle válságát feltételezni (bár ez sem kizárható): a másik nem szerepének kipróbálása normális kíváncsiság is lehet. A másik nem szerepének kipróbálása mindenekelőtt (de nem kizárólag) az érkező reakciók kipróbálásában nyilvánul meg: bizonyos közösségekben például feltétlenül népszerűséget lehet szerezni, ha az ember nőként mutatkozik be, illetve megnyílnak előtte egyes, férfiak számára elvileg elzárt témák és helyzetek. Ám a közösség és a tapasztaltabb internetezők tudtaában vannak ennek a helyzetnek, és egy bármilyen mértékig felépített (akár fotóval is ellátott) virtuális személyt nem tekintenek feltétel nélkül a megadott nemhez tartozónak. A közegre jellemző szövegkritikai eszközökkel, ellenőrző apróságokkal rákérdezhetnek - és, miként a virtuális személyiség minden jellemzője esetében, azt maradéktalanul csak az élő kapcsolatban fogadják el.
A nem kérdésénél vissza kell térjünk még egy pillanatra a női nem népszerűségére: a nők jelenléte a világhálón, noha csökkenő mértékben, de kisebbségi. Ebből fakad, hogy könnyen meghatározó személyiséggé válhatnak határozott személyiségű nők, akiknek a közösség könnyen egyfajta nagyasszonyi szerepet oszthat ki - ezt 'Galadriel' említi például interjújában.
Összegezve az elmondottakat körvonalazódhat a virtuális személyiség néhány jellemzője. Szinte sosem azonos teljesen használójával, bár esetenként igen közel állnak egymáshoz. Az internetes lét fakultatív, de normális velejárója a fenntartott második személyiség, mely kiegészítheti az elsőt, vagy speciális feladatokat teljesíthet az első sérülése és kompromittálása nélkül. Más irányból megközelítve a dolgot a virtuális személyiség egésze is tölthet be ilyen szerepet: amit az ember nem tehet vagy tapasztalhat meg valós életében, kiélheti (meghatározott keretek között) a virtualitásban. Ez lehet hasznos szelep és kevésbé hasznos provokációs alkalom is - a virtuális egyéniség sok szempontból használójának akaratlanul is leghívebb tükre.

A virtuális közösség haszna és belső kényszerei: funkcionalista elemzési kísérlet

E kutatás eddigi részében a funkcionalista megközelítés nem igazán jellemezte munkamódszerünket. Elfogadtuk - magától értetődően - az először a brit funkcionalista antropológia által bevezetett terepmunkaelveket, sőt az ilyen típusú, együttélésen alapuló módszert a valódi virtuális terepmunka és antropológiai kutatás sine qua non kritériumaként határoztuk meg. Ám ezzel, el kell ismerjük, nem annyira a funkcionalizmushoz magához, mint inkább az azt képviselő személyekhez, így mindenek előtt Malinowskihoz kapcsolódtunk.
Most, elemzésünk végéhez közeledve fel kell vetnünk mégis egy olyan kérdést, amelynek megválaszolására talán mindennél jobban a funkcionalizmus eszköztára alkalmas. E kérdés visszatérő eleme volt nem pusztán interjúimnak, hanem a nem mindig pozitív töltetű Internet-diskurzusnak is: milyen célokat szolgál a virtuális közösség, és milyen okokból csatlakoznak ehhez emberek és töltenek itt gyakran jelentős időt?
Elméleti hátterünket deduktív módon alkotjuk meg e vizsgálódáshoz. Először kiválasztjuk a funkcionalizmusnak azt az irányzatát, mely a leginkább megfelel e közeg tanulmányozásához, és onnan elindulva, annak meglévő kategóriáit igyekszünk visszavezetni e közegre. Célunk annak megállapítása, vajon minden szempontja érvényesül-e a funkcionalizmusnak e közegben, illetve melyek, milyen szinten és formában, mely konkrét megnyilvánulásokban jelennek meg. Választ nem pusztán arra keresünk tehát, hogy milyen funkciókat tölt be tagjai számára a közösség, hanem arra is, hogy a közösségben felmerülő igényekre milyen válaszokat képes adni.

Első lépésben meg kell határozzuk, milyen funkcionalista fogalmi készlettel dolgozunk. Döntésünk talán önkényes, ám egy ilyen választás mindenképpen szükségesnek tűnik. A két meghatározó irányzat, a Malinowski nevével fémjelzett biopszichológiai funkcionalizmus és a Radcliffe-Brown képviselte strukturálfunkcionalizmus kettőséből az előbbi felé hajlunk, három okból. Először is az sokkal inkább kihegyezett ember és közösség kapcsolatára, mely itt is meghatározó szempont. Másodszor, a strukturálfunkcionalizmus az általunk vizsgált közeg sokszor bizonytalan rendszeréhez képest túlságosan is erős társadalmi kategóriákat feltételez. Harmadjára pedig a biopszichológiai változatban rendelkezésünkre áll egy olyan, áttekinthető elemzési modell és kategóriarendszer, melyet mind közvetlenül, mind "kifordítva" alkalmazni tudunk, illetve annak alkalmazhatóságára könnyebben rá tudunk kérdezni.
Amikor Malinowski elméletének egyes elemeit felhasználjuk, nem áll szándékunkban kultúraelképzelését teljes egészében alkalmazni e közegre. Nem tesszük magunkévá sokszor ostorozott "maximalista" funkcionalizmusát, tehátnem állítjuk azt, hogy minden körülírható funkciókkal. Ám, és ezt is kiindulópontként kell rögzítsük, e ponton a módszerével szemben gyakorolt kritikát is lezárjuk, és a továbbiakban csak alkalmazását kíséreljük meg.

A gondolatmenetben két utat követünk, melyek egybefonódnak. Először is arra keressük a választ (és ez fő kérdésfeltevésünk), hogy miért látogatják a közösséget tagjai, az milyen funkciókat tölt be számukra. Másodszor pedig különböző kulturális elemeket igyekszünk az általuk betöltött funkció alapján kategorizálni. Kiinduló pontunk azonban azonos lesz, Malinowski klasszikus szinoptikus táblázata a funkciókról, az igényekről és az arra érkező válaszokról - s mindezek egyéni és kollektív szinten.

Vegyük kiindulópontul a hét alapszükségletet, melyet Malinowski meghatároz, tehát: táplálkozás/anyagcsere, szaporodás, testi kényelem, biztonság, relaxáció, mozgás és növekedés. Vizsgáljuk meg, hogy ezek közül melyek azok az igények, melyek a világhálóra, illetve hálózati közösségekbe vonzzák az egyént.
1. A táplálkozás, az élelmezés igénye nehezen kimutatható e közegben. Alakulhatnak információt cserélő csoportok (Bor-topic és találkozóik), sőt egész fórumok (a Konyhaasztal fórum nemrégiben), ám ezek legalább annyira a tudással, tehát a szimbolikus és interaktív szükségletekkel kapcsolatos kategóriák, mint a táplálkozással, ezzel a primer szükséglettel. (Az Internetes csomagküldő szolgáltatások kulináris oldalaira itt nem szándékozunk kitérni.)
2. A szaporodás primer formájára alkalmatlan az Internet, ám megannyi ezzel kapcsolatos kategória meghatározó jelentőségű. Elsőként, külön tárgyalás nélkül, említenénk a világháló oly sokszor ostorozott "pornográf" oldalát, egészen az illegális képállományokig. Második, valamivel kevésbé ismert (vagy legalábbis a tiltakozásokban ritkábban megjelenő) változata a cyber-szex, a szexuális tevékenység csevegőprogramokon való "gyakorlása". Vizsgált közösségünkben az első lényegileg hiányzik (ha nem tekintjük a Kultúra fórum pornófilmeket tárgyaló topicját), a második megjelenhet vicces formában, illetve e témák nem cyber-szex, hanem csevegés és tapasztalatcsere formájában való feldolgozására szolgál a Hölgyek, Urak, Szex fórum, vagy becenevén a Törzságy.
Ám ennél sokkal fontosabb jelenségeket kell itt aláhúzzunk. 'Banya' külön hangsúlyozta az Internet egy nagyon fontos funkcióját, a kapcsolatépítés legtovább vitt szintjét, a társkeresést: a világhálón bolyongó megannyi ember a valós életben lezajló találkozásokhoz képest sokkal nagyobb számú kapcsolatépítési lehetőséget kínál, és - visszautalva az időfaktorra - a személyek összeillése is sokkal hamarabb kiderül. Nincsenek (nem is lehetnek) információink arról, hogy közösségünk hány többé-kevésbé komoly kapcsolat alapjául szolgált - mindenesetre két interjúalanyom, 'Galadriel' és 'banya' is párt talált e közegben. Az ő kettejük esetében egyértelműen nem ez volt a közösségbe való belépés motivációja (megannyi más területen aktívak voltak korábban is, és ez máig igaz) - másoknál, tudatos vagy nem tudatos szinten, mindenképpen szempont ez is.
A szaporodás kérdésköréhez tartozik az utódok felnevelése is, tehát a család. A virtuális családok az esetek legnagyobb részében nem túlságosan komoly intézmények, és érdeklődés hiányában gyakran fel is bomlanak egy idő után: megalakulásuk baráti társaságok szerveződési formája lehet. Különleges e szempontból azonban 'Galadriel' esete és virtuális családja, melyhez hasonlót nem ismerek. Már virtuális családja is igen komoly összetartó erővel rendelkezik (mindegyiküket ismerem, és tanúsíthatom) - ám egészen különleges esete virtuális "fiával". Itt azt láthatjuk, hogy egy teljesen valós világbeli intenzitású anya-gyermek-kapcsolat alakult ki egy 30 éves nő és egy 20 éves fiú között, sőt, ez a kapcsolat minden gond nélkül kapcsolódott a való világ családi kapcsolataihoz: testvéri kapcsolat áll fönn a valódi és a virtuális gyermek között. Nem tudjuk megmondani, vajon az ilyen esetek gyakoriak-e, vagy esetleg azok lesznek a jövőben, vagy valóban egy egyszeri és különleges esetről van szó - mindenesetre jelzésértékű, hogy 'Galadriel' nem látja e kapcsolat egyetlen lehetséges befejezését sem.
3. A harmadik primer szükséglet, a testi kényelem virtuális közegben nehezen értelmezhető, de végső soron ide sorolhatjuk a közösség használhatósága, élhetősége érdekében való folyamatos tagolódást, az új életterek meghódítását. Ez azonban nem a vonzó szempontok, hanem a megjelent belső szükségletek sorát gyarapítja.
4. A biztonság szükségletét is a közösségen belül értelmezhetjük: a moderációt és a cyber-demokráciákról szóló fejezetben kifejtett önszabályozási kísérletet (és annak jövőbeli terveit) ide is sorolhatjuk. De a védelem másutt is megjelenik, így a közösség belülről is kidolgozhatja azt. Korábban többször szó esett az e-mail címmel kapcsolatos lehetséges támadásokról, és az ún. freemail-ek hasznáról. Az Index saját e-mail rendszerének beindításával megadta az ilyen típusú védelmet tagjainak: a tagnév@imail.hu cím, mely a regisztráció pillanatában megszületik, e védelmet nyújtja.
5. A relaxáció alá Malinowski a pihenést és a játékot sorolja. A nyugalom távolról sem jellemzője az internetes közösségeknek (szembesültünk már azzal, hogy a puszta élhetőség érdekében valaki közléscsatornákat zár le), ám a játék annál inkább, mind az Interneten, mind a közösségben. Ezúttal nem térünk ki a Törzsasztal immár külön fórumot kapott játékaira, melyek nem pusztán pihentetőek (sőt néha igen megerőltetőek), ám a csoportkohézió meghatározó tényezői is: az internetes ember is homo ludens. Ez alapján a játék több primer szükségletnél, és nem véletlenül jelenik meg Malinowski ábrájában is a legfelső szintű szükségletek között ismét, a művészetek és szertartások között.
6. A mozgás szükséglete érdekes kategória a cyberspace-ben, a már elemzett módon speciális szerkezetű virtuális térben. Maga az Internet voltaképp a korlátlan térbeli szabadság is, sokkal inkább, mint az egy helyhez jobban kötött virtuális közösség.
7. Az utolsó primer szükséglet, a növekedés alatt Malinowski a neveltetés és tanulás fogalmait gyűjtötte egybe. Mindkettő igen fontos része a virtuális közösségeknek, ahol a homeosztatikus kohézióba való belépés az újaknak hosszabb-rövidebb szocializációs folyamatot feltételez. Ennek lényeges, minden interjúban visszatérő eleme a nyelv elsajátítása, de ehhez tartozik egy meghatározott viselkedésmód ('netikett', melynek helyi változata nem véletlenül van jelen a vizsgált közösségben a közösségi térben, az Iszoldában) és szokások is - ám itt már a második szintű viselkedési szükségletek területére jutunk.
A primer szükségletekről tehát azt láthattuk, hogy azok közül egyesek alkalmazhatatlanok a közegre, mások a közösségre - ám több nagyon is meghatározó kategóriákat ír le.

A második szintű, ún. instrumentális szükségletek közül Malinowski négyet határozott meg.
1. A kulturális eszközrendszer megújítása, mely kifejezéssel Malinowski a gazdaságot írta körül, nehezen alkalmazható kategória. Szóltunk már a cyber-money számos kudarcáról, itt meg kell még említenünk az Internet egy másik gazdasági alapelvét, "hőskorszakának" gazdaságmentességét. Ennek utóda az ún. szabad forrású szoftverek mozgalma, mely az önkéntes hozzáadás elvén alapul, szigorúan ellenszolgáltatás nélkül. Ez az alapelv - noha legismertebb képviselőjének, a Linuxnak számos híve van a közösségben - az Index fórumainak közösségében nincs jelen, de a kölcsönös és ingyenes segítségnyújtás elve feltétel és kérdés nélkül érvényesül.
2. A viselkedési irányelvek és szankcióik kategória, melyet a társadalmi ellenőrzés tölt be Malinowskinál, szintén alkalmas a moderáció és a virtuális szabályrendszerek, netikettek, chatikettek (chat-szabályrendszerek) leírására. Ez is olyan tényező, mely a belső igények okán jelent meg válaszként, és nem igazán magyarázza azt, hogy milyen funkciót tölt be használói számára a hálózat.
3. Az állomány megújítása, a nevelés a primer szükségletek növekedés, neveltetés és tanulás kategóriájának megfordítása mindenek előtt, az aktorok váltásával. Meg kell még említsük a közösség többé-kevésbé hivatalos tanító figuráit, akik mindenek előtt a technikai, azaz számítógépes ismeretek tekintetében állnak mindig készen segítségnyújtásra, akár huzamosabban is.
4. Az utolsó instrumentális szükséglet az erő és a kényszerítés megszervezése, mely a politikai rendszer "magyarázata": ezt részletesen elemezzük a cyber-demokráciákkal kapcsolatos fejezetekben. Olyan kérdés ez, mely a klasszikus internetes szabadságeszmények szerint hiányozna a közegből (az Internet kiinduló elve szerint a cenzúramentesség tere). Maga az Internet egy része talán ilyen is, pontosabban azon az ellenőrzés nehezen gyakorolható, ám a közösségek mint szervezetek mind kénytelenek megszervezni saját rendfenntartó közegüket.
Az instrumentális szükségletek tapasztalatait összegezve először is le kell szögezzük (ami a harmadik szintre is jellemző lesz), hogy e kevéssé differenciált közegben némely, eltérő szükségletszinthez tartozó kategóriák nem választhatóak tisztán el: neveltetés és nevelés, védelem és társadalmi ellenőrzés gyakran egymásba folynak. Ezen túl azt láthattuk, hogy a gazdaság kivételével mindegyik tisztán és nagyon is artikulált intézményekben és jelenségek formájában mutatható ki a közösségi jellemzőkben. Ahogy a primer szükségletek gyakran magyarázták az egyén kötődését a közeghez, ugyanilyen magától értetődően vonatkoznak az instrumentális szükségletek főleg a belső, közösségi igényekre és válaszokra.

A Malinowski-féle hierarchia legfelsőbb szintjére érkeztünk, a szimbolikus és interaktív szükségletekhez. Már a részletes elemzés előtt egyértelműnek tűnik ennek jelentősége számunkra: az interakció, a kommunikáció az új közeg egyik legfontosabb vonzó tényezője.
1. A tapasztalatok átadása, azaz a tudás kategóriája meghatározó. A világháló mindig is mint információközösség működött, ugyanez igaz leképezve minden kisebb közösségére is. Ismeretek, információk megosztására tematikusan szerveződnek oldalak a világhálón, topicok a közösségben, s ezek igen hatékonyak is. Interjúinkban is visszatérő elem az információ kérése és nyújtása.
E témához kapcsolódna, ám Malinowski modelljéből hiányzik az interakció egy nagyon fontos formája, a vita. A vitát nem tekinthetjük pusztán egymásnak ellentmondó információ falszifikációs eljárásának - azt kell mondjuk, hogy rendelkezik egy olyan vonzerővel, mely egészen biztosan az ilyen közösségekbe csábítja az embereket. A valós világ vitahelyzeteinél sokkal szélesebb körben, sokkal kevésbé ritualizált formában nyílik mód a vitatkozó nyilvánosság megélésére. Állításunk talán túlzó, ám úgy tűnik, sokakban létezik a konfrontációra való igény is.
2. A sors és a véletlen ellenőrzésének módjai, azaz a vallás és a mágia teljesen hiányoznak. A hitéleti fórumon megvitathatók ilyen kérdések, de a tagok véleményétől függetlenül a közeghez hangsúlyosan nem kötődik semmilyen vallási képzet (hacsak a távolról sem komoly sör-kultuszt annak nem tekintjük). A technika "mítoszát" az Internettel kapcsolatban még nem értem tetten a közösségben.
3. Legutolsó igénycsoportunk, a szórakozás, a gyakorlás és a pihenés közösségi rítusai ismét meghatározó elemei e közegnek. Malinowski szerint ez alá a művészetek, a sport, a játékok és a szertartások tartoznak, ám számunkra ennél sokkal fontosabb a 'közösségi' kategória: a világhálós közösségek vonzerejének nagyon nagy mértékben meghatározó része a közösség megtapasztalása. Hosszan értekezhetnénk itt a hagyományos közösségek válságáról, valamint arról, hogy ez az új típusú közösségek fellendüléséhez vezet-e (ami feltételezhető) - ám ennél fontosabb ennek a minden beszélgetésben és vitában megjelenő szempont és funkció rögzítése: e közösségeket látogatóik az együvé tartozás érzésének megéléséért is keresik föl.
Összegezve a szimbolikus és interaktív szükségletek tanulságait azt állapíthatjuk meg, hogy míg egyikük (mágia és vallás) teljesen hiányzik, addig két másik meghatározó tényezője ember és közösség viszonyának. Nem tértünk viszont már ki újra a közösség interaktivitást elősegítő válaszaira, melyek elemzése végighúzódik az egész dolgozaton.

Funkcionalista elemzésünk végére érve összegezzük tapasztalatainkat. Elfogadtunk egy kívülről átvett elemzési modellt, melynek egymásba fonódó kategóriái néha nehézségeket okoztak - ám a modell legtöbb pontján ki tudtuk jelölni az annak megfelelő kategóriát, illetve meg tudtuk indokolni a kategória hiányának okát.
Úgy gondoljuk, hogy ez az összegzés arról, hogy milyen funkciókat töltenek be használói életében az Internet és annak közösségei, illetve a közegben és a közösségben milyen válaszok érkeznek felmerült igényekre, feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy a kutatás egy eddig lényegileg nem vizsgált oldalát megvilágíthassuk. Nem fogadjuk el a "maximalista" funkcionalizmust, nem állítjuk, hogy funkciókkal leírható minden - ám a funkció, az igény és a válasz fogalmi hármasa megközelítési és értelmezési segédeszköznek rendkívül hasznosnak bizonyult.

Két rövid kirándulás a cyber-demokrácia országába

Dolgozatom előző változatában hangsúlyosan kihagytam a közösség és a világháló politikai vetületét mint kérdést. Ennek oka az volt, hogy a két fontos téma, a Politika fórum külön vizsgálata és a Baja-fórum feltérképezése külön vizsgálatot igényelne. Noha ez a helyzet továbbra is fennáll, ezúttal mégis kitérünk röviden két kérdésre, melyek újdonságuk okán külön figyelmet érdemelnek. Az első, a Politika fórum moderációjának kérdése egyfajta cyber-állam kialakulása felé mutat talán, míg a Baja-fórum és a közeljövőben feltehetően létrejövő saját neves fórumok már a nyilvánossági forma gyökeres átalakulását vetítik előre.
A cyber-demokrácia természetesen hangsúlyos kutatási terepe a világháló elemzőinek, szakirodalma köteteket tölt meg. Az összehasonlítás kínálkozó eszközével mégsem élünk most, mert míg az első alfejezetben az önszabályozás belső folyamatait tekintjük át (tehát lényegileg egy, a közösség történelméhez tartozó kérdést), addig a másodikban - ahogy azt említettük - egy eddig tudtommal ismeretlen és példátlan nyilvánossági forma körvonalazódik.

Az államalakulás felé: a Politika fórum önszabályozási kísérlete

A Politika fórum a legrégebbi alfórumok közül való, a közösségi tér első felosztása, 1998 ősze óta létezik. 1999 eleje óta havi rendszerességgel rendez találkozókat, minden hónap első csütörtökén, melynek létszáma 40-50 fő általában. Ezek egy részén - noha a Politika fórumon teljesen inaktív vagyok - kutatóként, illetve baráti kapcsolatok okán részt vettem, és megállapíthattam, hogy a találkozón a részvételhez nem szükséges feltétlenül az aktivitás. Mindemellett a közösség motorjai a rendszeresen aktív (ehhez kapcsolódik az, amit Galadriel interjújában a munkahelyi internetezésről mond), illetve a hozzászólásaikkal megbecsülést kiváltó személyek.
Logikus módon a legkeményebb csaták színhelye is a Politika fórum, több tagnak is meggyőződése (ahogy az az interjúkból kiderül), hogy mostanra, a választások közeledtével politikai erők csatározásának tétjévé is vált, úgy is mint Magyarország leglátogatottabb, legelismertebb és legtöbbet hivatkozott internetes politikai klubja.
Nem lehet feladatom ennek az a Törzsasztal többi részétől nagyon is elkülönülő közösségnek a minden szempontú bemutatása: itt arra szorítkoznék, ami a moderáció kérdését illeti. Ehhez azonban vissza kell lépnünk egyet, és meg kell vizsgálnunk az (akkor még) Internetto egy korábbi fórumtípusának, az OlvÍrnak a moderációját.
Ahogy azt Wágner úr elbeszéléséből tudhatjuk, az OlvÍr moderációjának elve az volt, hogy ami az igen széles, személyzetet és tagokat is magába foglaló moderátori kör egy tagjának tetszett vagy nem tetszett, azt törölhette, illetve a törölt állományból visszaemelhette - illetve létezett a tartózkodás is, mellyel az ember másra hagyta a döntést. Itt a moderáció lehetett előzetes, minden hozzászólás egy moderátor véleményezése után jelent meg, de utólagos is, korábban megjelentek kiemelhetőek voltak, és megjelentek törölhetőek. A széles moderátori kör biztosította a rendet ebben a "totális demokráciában", ahol egy szavazat a többi ellen a pillanatnyi döntéshez elégséges volt.
Az Internetto fórumainak megjelenése idején a fórumok hozzászólásait (szigorúan mindig megjelenésük után) moderálta bizonyos, leginkább technikai szemszögből egy személyben Nyírő András, a közösség vezetője. A közösség növekedésével és tagozódásával váltak szükségessé további moderátorok, és négy, megbecsülésnek örvendő (és a szerepet felvállaló), de a szerkesztőség által felülről választott tag kapott moderátori jogot. Maga a moderálás ténye, bevezetése annak idején sokak nemtetszését kiváltotta, ám mára gyakorlatilag mindenki látja, hogy szükséges a fennmaradáshoz.
Ahogy mindenütt másutt, a különvált Politika fórumon is leginkább technikai moderáció volt, ami a közösség kis mérete mellett elégséges volt. Egy idő után, a fórum növekedésével és a hangnem párhuzamos eldurvulásával egyre többször merült föl a tartalmi moderáció igénye is. Erre kialakult egy rendszer, mely szerint azonos számú bal- és jobboldali moderátor működik majd, paritásos rendszerben, akik igyekeztek nem politikai meggyőződésük, hanem valóban a hangnem és a törvénybe ütköző vagy személyeket sértő hangnem nyomán végezni moderációjukat. A moderátorok azonban továbbra is föntről kinevezettek voltak, és egyesek vissza is utasítják a felkérést, így például Galadriel, aki tisztában van azzal (mint interjúja mutatja), hogy nem feltétlenül tudná és nem is szeretné azt pártatlanul gyakorolni, és úgy érzi, az zavarná is a fórumon folytatott vitái során. Vannak olyan tagok is, akik valós világbeli, valódi szerepükkel tartják összeegyeztethetetlennek a moderáció gyakorlását. A moderátorok tevékenysége természetesen számtalan vita forrása volt, és nemrégiben, az egyik moderátor etikai okokból való kizárása után született meg az elhatározás a változtatásra, amely egy, eddig általam más helyen nem látott konfigurációt teremtett (még ha az számos tag tetszését nem is nyerte el).
A vezetőség a tagokkal közösen megállapított egy határt, melytől számítva valaki a Politika fórum aktív, létező tagjának tekinthető: ez a határ egy meghatározott dátum (a döntés kelte) előtt megszületett 100 hozzászólás volt. Ebbe a keretbe belefért természetesen több aktív "másodnick" is, de emellett egy viszonylag igazságos szűrője lehet a valóban létező tagoknak. E 100 hozzászólásos határ fölött válik valaki választóvá és választhatóvá egy direkt szavazási rendszerben, melynek első 7 helyezettje válik moderátorrá. Megszűnik tehát a fölülről kinevezett rendszer, a közösség önszabályozóvá válik. A vezetőség csak a vétó jogát tartotta meg. A választás lezajlott, jelen pillanatban a hét első felkérése történt meg E sorok írásakor közülük egy nem vállalta, öten már igen, két fő elfogadó vagy visszautasító nyilatkozatát várják még.
Ezzel párhuzamosan, ahogy Wágner úr rámutatott, változnak a moderálás alapirányultságai is, a törlés prioritását felváltja a megmaradás prioritása: egy-egy moderátor eddig lényegileg megfellebbezhetetlen véleményét mostantól három moderátor ellenszavazata felülbírálhatja.
Még ennél is tovább, valóban az államalapítás felé mutat az a terv, hogy az immár belülről választott "rendfenntartó szerv" (Wágner úr megnevezése) döntéseivel és működésével szemben is létezzen egy feljebbviteli szerv, egy bíróság. Ugyanígy terv az is, hogy minden fórum belülről, az azt rendszeresen használók köréből válasszon a fentiekhez hasonló módon ellenőrző testületet, a fórum méretéhez arányos számban. Ezek felsőbb szerve lenne (ismét csak Wágner úr megnevezése) az 'ENSZ', a fórumtanácsok képviselőinek testülete, ami bizonyos szempontból a Törzsasztal (itt az Index fórumainak összességét értve ez alatt) kormányának tekinthető majd. Ám ez, hűen az Internet egalitáriánus elveihez, továbbra is egyszemélyi vezető nélküli irányítás marad: egy egyedüli legfelső vezető létét egyenesen elképzelhetetlennek tekinti minden megkérdezett. Jelzésértékű továbbra is a szerkesztőség folyamatos kivonulása a belső döntési folyamatokból: azoknak már csak keretet biztosít, a tanácsban majd - mint technikai szolgáltató - részt vesz, de a vétón túl személyi döntést nem gyakorol.
Úgyszintén hiányozni fog ebből az államból a pénz. A számtalan elnevezést nyert cyber-money bevezetésével kapcsolatban eddig csak kísérletek születtek, megvalósult és működő változatról nem tudok. Terv szintjén, még Nyírő András korában felmerült az Indexen is, de megvalósulására nincs reális esély. Az internetes valódi pénzes fizetési módok rohamos fejlődésével (bár azokkal szemben még mindig számtalan kifogás van), így például a virtuális bankkártya megszületésével talán létjogosultságát is veszti. On-line játékok sora épül ugyan egy virtuális pénztárca kezelésére, de egy más célra szolgáló, vitatkozó közösségben nem teljesen átlátható, milyen célt szolgálna, mit lehetne vele vásárolni. A mi konkrét esetünkben, az Indexen a közösség igen erőteljesen elválik az Index portál üzletorientált részétől, és egy banner jelenlétén túl az üzlet hiányzik is a Törzsasztal felületéről: ennek bármilyen megváltoztatása jelentős visszatetszést keltene.

A civilkurázsi abszolút szintje: a Baja-fórum és a saját neves viták

A moderációval kapcsolatos viták, a virtuális állam és pénz kérdése mind más hálózati helyen is felmerültek mint témák. Nem tudok azonban ahhoz hasonló rendszerről, mint amilyet Baja város és környékének internetezői alakítottak ki. Ennek teljes felmérése egy virtuális és valós világbeli, párhuzamos etnoregionális kutatással lenne lehetséges csak - ezúttal ismét csak nagy vonalakban tudom ezt körülírni, és célom inkább az ebből fakadó, a nyilvánossági formát érintő kérdések felvetése.
Az eredetileg Baja-topicnak induló egységet megalapító személy talán maga sem gondolta volna, hogy amikor a "csak saját névvel" kitételt fűzte hozzá az alapításhoz, ekkora sikert fog aratni - ám a környék többi internetezője ráharapott a kezdeményezésre. A város és a környék mérete okán minden tag beazonosítható, visszakövethető a való világban, új tag jelentkezését most pedig már csak két korábbi tag ajánlásával fogadnak el. A topic fórummá nőtte ki magát, melynek az Index szerkesztői a következő alcímet adták: "Egy város, amely felfedezte magát a Törzsasztalban."
És ez a mégoly hangzatos cím valóban a valóságot fedi. A saját neves, megfogható személyekhez kapcsolódó vélemények révén határozott politikai erővé nőtte ki magát a közösség, élő találkozójukon jelen volt országgyűlési képviselőjük és polgármesterük is. A fórum maga is diverzifikálódott, Baja mellett a körülírt régió legtöbb egysége megjelent, a falvakig bezárólag.
Eddig a fórum puszta leírása, most tekintsünk mögé. Pierre Lévy Cyberculture című könyvében a habermasi nyilvánosság abszolút fokaként határozta meg az Internetet, ahol minden személy véleménye megjelenik. Mindemellett ő is kuriózumként írt le egy esetet, amikor egy általa nick-ként, majd e-mailek nyomán valós név szerint is ismert taggal találkozott. Az abszolút nyilvánosság tehát nála lényegét tekintve anonim. Mindig is voltak személyek, akik nagyon kevéssé rejtették el valós lényüket a virtuális személyiség mögé, netán nickként is valódi nevüket használták. A Baja-fórum azonban túlmutat ezen. Itt - ismét csak hangsúlyosan belső kezdeményezésre - a részvétel feltétele az, hogy az illető vállalja saját nevét, véleményét, és személyazonosságát ellenőrzik is. Ettől természetesen visszafogottabb a fórum hangneme is, és ettől válik ténylegesen figyelembe veendő politikai aktorrá.
Ebből a szempontból előre talán át sem látható következményekkel bír az a terv, melyről Wágner úr beszélt. Eszerint - ha a külön, fórumonkénti regisztrációt megoldó szoftver elkészül - külön fórum fog alakulni, ahol csak saját neves részvétel lesz lehetséges, feltehetően nagyjából a Baja-fórum által kialakított szabályrendszer szerint.
Nem jósolható meg pontosan, milyen következményekkel járna az, ha elterjedne a saját neves vita, sőt az sem, hogy az működik-e majd: Baja esetében ebben közrejátszott a város és környékének mérete, egy könnyen körülírható valós világbeli, térbeli érdekközösség. Ehhez hasonló helyi közösségek alakulhatnak még, érdekes új politikai szereplőt emelve be a helyi politizálás játszmáiba. Nagyobb városok, illetve a közösség egésze tekintetében ez kérdésesebb. Mindamellett nem kizárható, hogy a saját név okán valamilyen mértékű politikai szereplővé válnak az internetes közösségek. Miután - amint azt az előző fejezetben kifejtettük - a belső szabályozás egyre jelentősebb és egyre szervezettebb, elvi szinten nem kizárható, hogy megszületik egy olyan választott internetes csoport fórumok és portálok felhasználói képviseletéből, akik akár aktorrá léphetnek elő egyrészt az Internetet érintő kormányzati döntésekben (jó példa lehet erre a hazánkban még teljesen hiányzó internetes jogrend kialakítása), másrészt akár más témákban is. Egy merész továbblépéssel: hazánkban utópiának tűnik parlamenti képviseletük, de más országokban talán már most sem tekintenék elképzelhetetlennek.
E nyilvánossági forma sikerét a jövő dönti el: a Baja-fórum több mint egy éves sikeres fennálása azonban figyelmeztető jel arra, hogy helyi szinten egészen biztosan lehetséges ennek megvalósulása. Véleményem szerint az Internetet érintő kérdésekben is egyre inkább előtérbe fog kerülni a felhasználók szava (akik eddig is hallatták hangjukat, de inkább tiltakozó akciókkal, így áremelés ellen felléptek üzleti kiesést jelentő nem-internetezéssel). Persze lehet, hogy a 'banyá'-val készült beszélgetésben megjelenő, nagyon is a valós világhoz kapcsolódó bizalmatlanság nem teszi lehetővé a regionális szintnél való továbblépést (mely már maga hatalmas lépés) - a választ a jövő adja meg.
 

Merre tart a közösség - tagozódás vagy darabolódás?

"Azok számára, akik sosem vettek részt benne, meg kell világosítsuk: a hálózati kapcsolatok nem csak hogy nem hűvösek, de még a komoly érzelmeket sem zárják ki. (...) Még ha az újonnan érkezettek áradata gyakran fel is hígítja őket, a hálózati közösségek komoly csoportérzést fejlesztettek ki magukban."
Pierre Lévy alapműve (mely eredetileg az Európai Közösség felkérésére készült jelentés volt), a Cyberculture pontosan mutat rá arra a kettős folyamatra, mely minden internetes közösség létét meghatározza. Ő vizsgálatait jóval kisebb keresztmetszetű közösségeken végezte, a "felhígulás" abban az esetben a néhány ezres tagszám elérését jelentette - az Index növekedésének vizsgálatakor szem előtt kell tartanunk, hogy e közösség nemzetközi szinten is hatalmas méretűre duzzadt már.
E folyamat múltbeli szakaszát már többször is áttekintettük e dolgozat más fejezeteiben. Ahogy a virtuális tér elemzésénél rámutattunk, az eredeti "élőhely" túlzsúfolódott, áttekinthetetlenné és kezelhetetlenné (ergo élhetetlenné) vált, így került sor az újabb és újabb lakóhelyek, fórumok megalkotására - ám a folyamat jellegzetessége az, hogy minden nehézség nélkül lehetséges több helyen egyszerre lakni, az azok közötti átlépés néha nem is érzékelhető. Mindemellett mind az interjúk, mind személyes nézeteim arra hajlanak, hogy minden tagnak van egy, két vagy maximum három fő lakhelye, a többit alkalomszerűen vagy egyáltalán nem keresi fel.
Az élőhelyek száma szakadatlanul nő, a legújabb fórum (Index-kávéház) alig egy hónapos, és bizonyára csak idő kérdése a következő megszületése. Ennek oka továbbra is ugyanaz: egyes fórumok, így mindenekelőtt a specifikus témakijelöléssel nem rendelkező Törzsasztal, továbbra is kezelhetetlen méretűek. A közösség gyarapodása, párhuzamosan a világháló magyarországi terjedésével (mely folyamat véleményem szerint a közeljövőben nagyságrendi ugrást fog végrehajtani), töretlen, a regisztrált tagok száma már százezres nagyságrendű. Noha számtalan okból nem fogadhatjuk el ezt a számot tényleges taglétszámnak (nem feledhetjük a számtalan másodnicket, a kényszeres nicksokszorosítókat - és a banya által említett tényezőt arról, hogy az Indexnek nagyon is érdekében áll nem kiszűrni a nem élő, rontott stb. regisztrációkat), mégis utal ez a szám a közösség méretére. Korábban a regisztrációk számát hárommal osztva gondoltam meghatározni a tényleges taglétszámot, ám a közösség tagjaival folytatott beszélgetéseim és más új információk alapján ezt felülvizsgálva az osztószámot hét és tíz közé tenném.
A legfontosabb kérdést azonban még nem tettük föl a közösség méretével kapcsolatban: milyen irányba mutat ez a növekedési folyamat, hol tart most, és merre halad tovább?
A tagokkal készített interjúk és a más tagokkal folytatott beszélgetéseim egyik központi elemének tekintettem ezt a kérdést, mivel saját hipotéziseimet szerettem volna összevetni azzal, ahogy maguk a tagok vélekednek a közösségről.
Gyakorlatilag egyöntetű az a nézet, hogy a Törzsasztal (itt a fórumok összességének értelmében) egészének közössége a múlté. A virtuális locus, a http://index.hu/forum az összetartó elem, és a közösség több ezer tagja nem sok információval rendelkezik már a többi tagról. A régi, néhány száz fős maggal rendelkező közösségben még élő intimitás eltűnése, az egész feletti ismeretek elvesztése vezetett a közösség létszámának drasztikus növekedése idején egyfajta aranykor-mítoszhoz. Még ha az újakkal kapcsolatos viták el is ültek, a régebbi tagok őrzik magukban a korábbi idők intimitásának emlékét annak ellenére is, hogy többségükben természetes és normális folyamatnak tekintik a felduzzadást.
Kérdés akkor, hogy milyen értelemben létezik még a vizsgált közösség? Erre két választ tudunk adni, melyek egyszerre értelmezhetőek gyakorlati és elméleti-metodológiai szinten. Az első válasz a tagolódás, melyet minden beszélgetőpartnerem egyértelműen aláhúzott. A közösség egészének túlnövekedése, az új életterek kijelölése szükségszerűen vezetett kisebb közösségek születéséhez. A kisebb közösségek kötődhetnek fórumokhoz - bizonyos értelemben egy, némileg polgárháborús körülmények közepette élő közösségnek tekinthető például a Politika fórum egésze, közösség valamennyire a Hölgyek, Urak, Szex és bizonyára más, általam kevésbé ismert fórumok is. Semmilyen körülmények között nem képez már közösséget a Törzsasztal (mint kisebb, közösségi fórum) - a mai nagytalálkozók magját alkotó csoport még a csoportfejlődés egy korábbi szakaszában, a Törzsasztal egészének közösségi állapotában állt össze és maradt máig fönn.
Ám láthatjuk azt is, hogy egyes topicok vezetnek nagyon is erős közösségek alakulásához, melyek akár találkozókat is szerveznek, alkalmilag vagy rendszeresen, a topic témája által meghatározott méretben. Ilyen topic-közösségek nem csak a már nem összetartozó Törzsasztalon jelennek meg, de a Kultúrában (Ghymes-topic), a Hölgyek, Urak, Szex fórumon (Társkereső topic), az új Állatok fórumon (a már korábban is élő Matska-topicok) stb.
Ám más szempontból tekintve az Index fórumainak összességét, azt kell mégis állítsuk, hogy vannak ezeket összekapcsoló jegyek: olyan kulturális elemek, jelentéstartamok és viselkedésformák. Ezeket körülírhatjuk a nagy klasszikus, Norbert Wiener már említett "homeosztatikus kohézió" fogalmával : a közösség fejlődése során eljutott tehát oda, hogy bizonyos mértékben azonos viselkedési típusok jelentek meg (ezért olyan találóak banya csoportdinamikai elemzése és még inkább a közeg fogalmait jobban kiemelő Törzsasztal-paródiái), és egy bizonyos tudást is közösen birtokolnak szinte mindannyian. Ez a tudás (magától értetődő módon) nem is feltétlenül tudatos és körülírt, ám megítélésem szerint létező, és csak részben generálja amkonkrét lakóhely technikai jellege (generálja azonban nagy mértékben, természetesen, a közeg): megjelenik a nyelvezetben, az interakciókban stb.
E folyamat puszta rögzítésén túl vonjuk le ennek következtetéseit is. A cyber-demokráciákkal foglalkozó fejezetekben már említettük, hogy egyre több jel mutat arra, hogy egyfajta államalakulási folyamat zajlik le az Index keretein belül. Ezt elfogadva és összekapcsolva az e fejezetben kifejtett tényekkel azt fogalmazhatjuk meg, hogy ha az Index fórumainak összessége nem is tekinthető már szűkebb értelemben vett közösségnek (mérete és túl laza kohéziója okán), tekinthető talán - ez tudományos feltételezésünk - egyfajta virtuális nemzetnek. E nemzet, érzelmileg vagy csak gyakorlatilag, kötődik egy országtesthez (ez a virtuális locus), bizonyos közös tudásokkal és jellemzőkkel (így a nemzetalkotás folyamatában oly fontos közös nyelvvel, még ha a nyelv jelen esetben csak egy speciális helyi szókincset jelöl is) bír - és magán belül számtalan kisebb közösséget és alközösséget számlál.
Megítésélésünk szerint e folyamat metodológiai tanulságait is le kell vonjuk, és a további kutatások során eszközeinket is ehhez kell igazítanunk. Egy évtizede szokás volt az Internetet törzsnek nevezni - e képzet már hosszú ideje nem tartható, hiszen ezt az állítólagos törzset nagyon régóta csak a technikai eszköz tartja össze. Legutóbb azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a törzs, vagy pontosabban a közösség az Index Törzsasztal, a fórumok összessége - e feltételezésünk idején elterjedt nézet volt az Internetet tekinteni nemzetnek. A felgyorsult virtuális idő e nézet felülvizsgálatát is szükségessé tette. A szűk értelemben vett közösség topicok és fórumok szintjére húzódott le, a fórumok összessége, úgy látjuk, egyfajta virtuális nemzetet alkot.
Marad az utolsó lépcsőfok: minek tekintsük akkor az Internetet? Ezzel kapcsolatban egyre több helyről hallhatjuk az általunk is osztott nézetet: az Internet nem törzs, nem is nemzet, hanem - miközben egyre inkább világunk része - magának a világnak a leképzése, és természetének lényegéhez tartozik ez a halmazelméleti nonszensz.
 
 

Zárszó és kivezető: egy kutatás és egy szerep lezárása

Dolgozatunk zárásához érkeztünk, mely egyszersmind egy szerep lezárása is. Amikor belefogtam e kutatásba, ennek több - külső és belső - tanúja szerint hibát követtem el azzal, hogy a közösség egésze előtt felvállaltam az antropológus szerepét. E bírálók szerint sokkal "nyugodtabban" végezhettem volna kutatásomat, ha a közösség tagjai nem ismerik személyazonosságomat. Eltekintve attól a ténytől, hogy sosem szabad egy közösséget lebecsülni annak tekintetében, hogy mi mindenre képesek rájönni (meggyőződésem, hogy tudomást szereztek volna egy róluk készült kutatásról, ami szükségtelenül igen kellemetlen helyzetet teremtett volna, és lehetetlenné tette volna a kutatást magát), az antropológusi etikával és módszertannal is összeegyeztethetetlennek tekintettem a "rejtőzködő" kutatást.
A fejlemények e lépés helyességet csak aláhúzták: nem csak hogy elismert szerephez jutottam az engem korábban egyszerű tagként ismerő közösségben, de egész seregnyi jóindulatú és segítő adatközlőre és bírálóra akadtam. Lenyűgöző volt sokszor látni, mennyire fontos e közösség egyes tagjainak az, hogy róluk egy ilyen munka készül: nem pusztán a tagok közötti (nagyon is erős) szolidaritás és segítségnyújtási kapcsolat okán támogattak, hanem véleményem szerint azért is, hogy ezzel segítsék e külvilág felé irányuló, róluk szóló és számukra bizonyos mértékig önigazolást nyújtó munka elkészültét. Magam is úgy tekintettem erre a dolgozatra, hogy ha a virtuális közösségek létéről és jelentőségéről meg tudott győzni néhány embert, egyet már teljesített bevallott céljai közül. Másik célja a pontos és tőlem telhetően tudományos igényű bemutatás volt, s szerettem volna még meghatározni a virtuális közösségek kutatásának elméleti és módszertani lehetőségeit és kereteit is.
A kutatás tényének bejelentése óta több mint két és fél év telt el. Gyakran csodáltam a közösség türelmét, hogy e virtuális léptékkel és a közösség korát tekintve rendkívül hosszú időt képesek voltak kivárni, és sokuk érdeklődése mindvégig töretlen volt. Itt (illetve e munka vitájával és megvédésével) a kutatás lezárul - és ezzel a szerep is, egy bizonyos mértékben.
A szerep itt kettős értelmű. "Szerep" volt ez a virtuális közösségben, ahogy Wágner úr szerepe a sörvezeték gazdájáé - és szerep ez tudományos értelemben, az antropológiai terepmunka kutató/szerző szerepének értelmében. Ez utóbbi feltétlenül véget ér a kutatással - az előbbi nem teljes mértékig. Bizonyos dolgokat az antropológus szerepében nem tehettem meg, így igyekeztem távol tartani magam ez idő alatt a súlyosabb konfrontációktól például - ezt az esetenként nehéz távolságtartást a továbbiakban nem szükséges fenntartanom. Ez gyakran nem is volt könnyű: ahogy Wágner úr mondja, egy virtuális szerep néha tud nyűg is lenni. Ám, úgy hiszem, amíg vannak olyanok a közösségben, akik figyelemmel követték a kutatás és az alkotás folyamatát, számukra valamennyire mindig a helyi antropológus maradok. Ez viszont már nem a tudományos, hanem a virtuális. szerep. A tudományos szerep lezárásának egyik oka is ez. Megszűnök kutató lenni, hogy újra az lehessek, ami voltam: egy tag.

Irodalomjegyzék

Off-line
 

BÉRA, Michel - Éric MECHOULAN
1999 La machine Internet. Odile Jacob, Paris

GEERTZ, Clifford
1988 Works and lives. The Anthropologist as Author. Stanford University Press
1994 Elmosódó műfajok: A társadalmi gondolkodás átalakulása. In: Az értelmezés hatalma. Századvég, Budapest

GELLÉRINÉ Lázár Márta ed:
1990 Időben élni. Történeti-szociológiai tanulmányok. Akadémiai, Budapest

GENETTE, Gérard
1986 Introduction a l'architexte. in: Gérard GENETTE, Hans Robert JAUSS et al.: Théorie des genres. Seuil (Points), Paris

HABERMAS, Jürgen
1993 A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Budapest, Századvég-Gondolat

KARVALICS László, Z. ed:
1999a Neumann Jánostól az Internetig. Napvilág, Budapest ("Akik nyomot hagytak a 20. Századon" 4.)
1999b A világtársadalom mint információközösség. Norbert Wiener, az információ társadalomelméletének plebejus teoretikusa. In: Z. KARVALICS ed.: 29-71

KOMENCZI Bertalan
1999 J. C. R. Licklieder, a katedrálisépítő. In: Z. KARVALICS ed.: 72-96

LENCLUD, Gérard
1994 A funkcionalita perspektíva. in: Philippe DESCOLA - Gérard LENCLUD et al.: A kulturális antropológia eszméi. Osiris-Századvég, Budapest, 75-146.

LÉVY, Pierre
1997 Cyberculture. Odile Jacob, Paris

MALINOWSKI, Bronislaw
1997 A csoport és az egyén a funkcionális elemzésben. in: Paul BOHANNAN - Mark GLAZER ed.: Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Panem-McGraw, Budapest, 379-405.

NUNES, Mark
1995 Baudrillard in Cyberspace: Internet, Virtuality, and Postmodernity. Style XXIX (1995): 314-327.

RHEINGOLD, Howard
1993 The Virtual Community: Homesteading on the Electronic Frontier Addison-Wesley, Massachusetts

RICOEUR, Paul:
1971 The Model of the Text: Meaningful Action Considered as a Text. in: Social Research, 1971/3, 529-562.
2000 La mémoire, l'histoire, l'oubli. Seuil, Paris

TAMÁS Pál
1998 A technokrata megváltás. Az ezredvég cyber-vitáiról. In KRAUSZ Tamás ed.: Rendszerváltás és társadalomkritika. 70-86. Napvilág, Budapest

UJ Péter
1999 Háló, pénz, világ. Népszabadság, december 11, 21.

WIENER, Norbert
1974 Válogatott tanulmányok. Gondolat, Budapest

WOLTON, Dominique
1999 L'Internet et apres? Une théorie critique des nouveaux médias. Flammarion, Paris

On-line
 

Ahol hálózati cím nincs feltüntetve, a tanulmány több helyen is fellelhető - a www.cybersoc.com honlapja legtöbbjüket tartalmazza link formájában.
 

CURTIS, Pavel
s.d. MUDding: Social Phenomena in Text-Based Virtual Realities.
Gopher://parcftp.xerox.com/Pub/moo/papers/DIAC92)

DONATH, Judith
1995 "Identity and deception in virtual realities"

FIGALLO, Roger
s.d. The WELL: Small Town on the Internet Highway System

HARDAWAY, Donna
s.d. Simians, Cyborgs and Women

RHEINGOLD, Howard
s.d. A slice of life in my virtual community
 

SCIME, Roger
1994 <Cyberville> and the Spirit of Community: Howard Rheingold Meet Amitai Etzion
 

UNSWORTH, John
s.d. Living Inside the (Operating) System: Communities in Virtual Reality (http://jefferson. village.virginia.edu/pubs/pmc/pmc-moo/Virtual.Community).
 

Néhány fontosabb cyber-antropológiai Web-oldal

www.clas.ufl.edu/users/seeker1/cyberanthro - "seeker1" (aka Steve Mizrach) rendkívül részletes, igényes site-ja (jelenleg költözés alatt)

www.students.uniuc.edu/"b-duncan/tlpnew.html - számos konkrét kutatást és szöveget tartalmazó oldal

www.geocities.com/Athens/Parthenon/3148 - "kamaila" Web-lapja mindenek előtt a férfi-nő kapcsolatról a cyber-térben (szintén költözés alatt)

www.freeweb.org/freeweb/aguy/Cyberantropologia1/eng.html - egy olasz antropológus hallgató site-jának angol változata

érdekes fórum továbbá a különféle cyber-diszciplínákat együttesen tartalmazó, levelezési listával is rendelkező www.cybersoc.com - a levelezési listán külön elemzésre érdemes viták folynak különféle, a világhálót és a társadalomtudományokat érintő kérdésekről
 

Függelék

Interjúk

Módszertani megjegyzések: Noha ez az eljárás rendkívül elterjedt a cyber-tudományok körében, interjúalanyaimat nem on-line faggattam, hanem - kiemelve őket a beszélgetés tárgyául szolgáló közegből - hangsúlyosan élő beszélgetés keretében. A helyszín háromféle volt: Galadriellel egy, korábban a heti rendszerességű találkozóknak helyt adó pub-ban, Wágner úrral az ő lakásán, 'banyá'-val saját lakásomon beszélgettem. Ennek jelentősége Wágner úr esetében volt, aki folyamatosan mutatta az Interneten az érintett témákat.
Az alanyok kiválasztásánál a jó személyes kapcsolatokon túl az játszott fontos szerepet, hogy az illetők határozott elképzeléssel legyenek magáról a közösségről és a virtuális világról, így képesek legyenek egyfajta (egyéni és kollektív) önreflexióra is. Galadriel kétségtelen központi szerepe, Wágner úr sokszor említett szervező-békítő funkciója okán is kínálkozott, míg 'banya' mint a Törzsasztal tudományos elemzője tűnt logikus választásnak. 'Banya' abból a szempontból is érdekes alany volt, hogy velem szinte napra pontosan azonos korú tag, így az ő tapasztalatai a kutató (akkor még csak figyelő tag) első tapasztalataival is egybeesnek.
Az interjúkat, néhány visszatérő kérdésen túl, szándékosan igen lazán vezettem: mindenek előtt arra voltam kíváncsi, hogy maguk a megkérdezettek merre terelik mondanivalójukat.
A beszélgetésekben a zárójelben levő dőlt betűs értelmező és magyarázó megjegyzések tőlem származnak. Az interjúalanyok hozzájárultak ahhoz, hogy virtuális nevük a dolgozatban (így az Interneten is) megjelenjen.

I. interjú: 'Galadriel'
Galadriel az interjú és a dolgozat elkészülte óta történt, nem ide tartozó események okán kérte, hogy e beszélgetés ne jelenjen meg az internetes változatban. A következő "üzenetet" kérte ehelyett közölni: "Tempora mutantur…" (Az idők változnak).

II. interjú: 'Wágner úr'

interjúalany: 'Wágner úr' aka 'Zaturek Manfréd'
interjú időpontja: 2001. március 2.
interjú időtartama: 60 perc, egy ülés

Elöljáró megjegyzések: 'Wágner úr' a közösség egyik lelke, alapítása óta tagja, a közösségi tér, az Iszolda megalkotója és fenntartója. Az interjú helyszíne lakásának számítógépes szobája, az interjú közben is rendszeresen lépett a hálóra, mutatni az említett dolgokat, helyeket. Az antropológiai kutatás egyik nagy motorja, kulcsadatközlője és bírálója, akinek szintén határozott véleménye van a közösség viszonyairól.

W: Wágner úr
E: Ego

E: Kezdjük a kezdeteknél: mikor kerültél kapcsolatba az Internettel?
W: 1997. december 14.
E: Ezek szerint rögtön odataláltál az akkor még Internetto nevű helyre?
W: Első nap.
E: Előtte valami hasonlóhoz volt közöd?
W: Fiamnak volt BBS-e, számítógépes-modemes alapú, de Internet nélküli levelezőlistája.
E: Te már a Törzsasztal megszületése előtt is jelen voltál az Internettón, az OlvÍrban és a Presszóban.
W: A Presszóban nem sokat, mert engem az a fajta kommunikáció, amilyen a Presszó, meg az IRC chat, meg ezek, nem szeretem ezeket, mert jelenlétet igényel állandóan. Más jellegű a beszélgetés. Nincs annyi ideje az embernek.
E: Túl gyors?
W: Nem a gyorsaság, hanem hogy egyszerre annyifelé kell válaszolni, különben megsértődnek. Azt nem lehet munka mellett sem. Én fordítok, ha jön egy munka, abbahagyok mindent - itt pedig nem lehet. Fórumon, üzenőtáblán jobb: amikor van ideje az embernek, elolvassa, beleír, és egy hét múlva is ráér megint odamenni. Nekem nem olyan a munkám, hogy tudnék közben IRC-zni, mint egyesek.
E: Ha jól tudom, rögtön az első nap jelen voltál az Internettón megszülető Törzsasztalon. Te nyitottad meg azt a topicot, ami véleményem szerint nagyban meghatározta a Törzsasztal karakterét, ez pedig a 'Bemutatkozás' topic. Ez adott az egésznek olyan személyes jelleget, ami eléggé egyedi.
W: Ennek megvan az eredete. Ez abból adódott, hogy az OlvÍrban semmiféle védelem nem létezett, az ember aláírt bármit, egymás nickjét is hamisították. Ha ügyesen csinálta, akkor a gazda se tudta már néha, hogy ő volt vagy sem. Wágner urat nehéz stílusosan hamisítani, de 'Engels' csinált egyszer egy olyan Wágner-beírást, hogy még én is meglepődtem, hogy én írtam vagy sem. Ott úgy írtad alá, ahogy akartad. Az asztalon nickek voltak. Ehhez jött az örök játék, hogy ki kicsoda, keveredett a virtuális lény a valóságossal. Két, máig jelen levő ősellenség például egyaránt azt hitte rólam, hogy én a másik egyik reinkarnációja vagyok. Azután egy-két levél után kiderült, hogy én én vagyok, de először ütöttek, hogy a másik vagyok. A 'Bemutatkozások' így jött: amikor megnyílt a lehetőség arra, hogy topic szülessen (a topic, ellentétben az OlvÍr-ral, fennmaradó állomány), akkor mondtam, hogy uraim, ez már más, lehetőségek vannak, akkor csináljuk. Én voltam az első - és ebből hagyomány lett.
- Máig te nyitod meg az újabb és újabb bemutatkozás-topicokat?
- Igen. Hónapokra bontottam a régebbieket, kivágva az off-topicokat (nem odatartozó állomány), most pedig havonta nyitom már meg, hogy könnyebb legyen kezelni. Ide berakják azt, amit mondani akarnak magukról, lehet korábbit bővíteni is. Ezután jött a következő fokozat, a képek, még az első találkozó előtt. Ez lett a Pofavizit, az arcképcsarnok.
E: Maga az Iszolda mikor született meg?
W: Hát… Eléggé gyorsan. Én az orosz nyelvű - megmutatom, biztos nem láttad - oldalon indultam. Van az anekdot.ru oldal, ami arról híres, hogy a legnagyobb látogatottságú orosz site-ok között van. Viccek, történetek, versikék. Ennek nyílt egy "nyílt éter" (Prjamoj Efir) nevű nyitott helye, online chat, OlvÍrhoz hasonló. Itt jöttem össze olyan hapikkal, az egyik Izraelből, másik Amerikából, ők kezdték mondani, hogy csináljunk egy lerakatot. Ők nyitottak nekem a Geocities-en egy site-ot, ők nevezték el Traktirnak. Ott nem Wágner úr, hanem bácsi, Gyágya Wágner. A két virtuális személyiség nem azonos, nekik nem mond semmit Wágner úr, de bácsiként, bátyóként ismert: ő a virtuális sörvezeték szerelője. Ott nem "részeg Wágner", ott nem működött ez: Wágner úr szolid részeg hozzájuk képest, defaultból leköröznek, akármennyit iszok, nem tudok olyan részeg lenni, mint ők. Ők nyitottak tehát egy Geocities-oldalt, Traktir ("Fogadó")-t, mutatom (keresi az oldalt). Ott lett először egy ilyen közös site. Tessék, itt van. Itt van az Iszoldához hasonló dolog is: itt Látogatók könyve a neve.
G: Látom, hogy az első 'Gyágya Wágner'.
W: Hát igen, a főtekintély. Az is itt van, hogy Budapesten lakik. Itt kezdődött az, hogy elkezdték magukról a képeket küldözgetni. (klikkel tovább) Ez itt Gyima Verner, az anekdot gazdája, az ottani Nyírő András. Ő csillagász, Kanadában él, és onnan tartja fenn a legnépszerűbb orosz site-ot. Amikor a Csernomirgyin miniszterelnök volt, kérdezték tőle, mivel kezdi a napot, merthogy volt számítógépe. "Hát megnézem az anekdot-ot!" - mondta ő.
E: Neked milyen szereped van az anekdot-ban? Te tartod fönn ott is a közösségi teret?
W: Most már nincs annyira időm. De a Traktir-nak én vagyok a gazdája, éppúgy mint a Wágner-kocsmának. Itt van egy olyan dolog is, hogy aki nem akar képet küldeni, az választhatott a nevéhez karikatúrát. Voltak itt nagyon érdekes dolgok: születésnapok, közös ünnepek.
E: Valódi születésnapokat?
W: Igen, mint nálunk az olyan topicokban, hogy "köszöntsük az ilyen és ilyen nevűeket"!
E: Mert nálunk volt külön a Nicknévnaptár.
W: Ez más, itt valódi szülinap. Ilyenkor ünnepi köszöntőt kap, küldenek mások: versike, képek, kívánnak dolgokat képekkel, gifekkel (gif: apró, esetleg mozgó kép). Ez ment egy jó darabig, mostanában kevésbé. Főleg egy srác csinálta.
E: Ők hányan vannak?
W: Jó páran, de változik: régiek elmennek, újak jönnek, ahogy szokás. Viszont itt vannak olyanok, ami az Iszoldában nincs, nem lehetett. Itt vannak zenészek (mutat egy bejátszást), hangfelvételek vannak fönn, amiket ők csináltak maguk, saját nóták. Az új Internettón egy olyan találkozó volt, amikor zenéltünk.
E: Azon voltam ott.
W: Akkor ismered. Itt annyiban más, hogy a világ különböző pontjairól küldözgetik egymásnak. A többi hasonló az Iszoldához. Innen indult, és az ötletet felhasználva megcsináltam ezt magyarul a másik társaságnak.
E: Ez kiegészítette azt a szerepet, amit te a kezdetektől vittél, hogy "mindenkinek egy pofa sört, ne vitázzunk".
W: Itt a virtuális sörvezeték szerelője vagyok. Az anekdoton nincs se cenzúra, se moderálás, de archívum se, elvész. Éppen emiatt itt is volt olyan, hogy "apám, elzárom a sörvezetéket, neked nem jár". Volt egy különleges dolog itt az anekdoton: virtuális bál.
E: Ilyenről valóban nem tudok nálunk.
W: Ez az. Szanaszét voltunk mindenhol, és báloztunk. Bejöttek az emberek, lehetett csinálni álarcosbált is: ahogy az OlvÍrban, itt is csak aláírás volt, így lehetett álarc. Aztán felkérni a hölgyeket, pezsgőt (közben mutatja a bált megörökítő anyagokat), lehetett linkeket betenni, midi (hangrögzítési típus) file-ok szóltak. 1998. július 12, bál. A szövegek, amik ott mentek, onnan lettek kiszedve és kerültek ide. Ahogy nálunk a "Hülye versek"-nél (Index-topic), ott is vannak költő hajlamú egyének, alanyi költők, berakták. Gyágya Wágner hozta a sört a bálra.
E: Látom, hogy rögtön tartálykocsival.
W: Naná.
E: Mennyi ideig tartott a bál?
W: Néhány órát, és ide a lényege, megtisztítva, összefésülve került, plusz a midi file-ok. A poén ebben az volt, hogy mindenki hallotta a zenét közben, és ment a szöveg, hogy táncolunk.
E: Amikor a barátaid mondták, hogy kéne ilyet csinálni, számodra egyértelmű volt, hogy te legyél a házigazda, hogy ez neked való dolog?
W: Lényegében igen. Valamivel idősebb vagyok, és a sör mint mindenki számára egyértelmű dolog… Meg amit írtál a dolgozatodban, ez a "békéltető szerep", ez volt.
E: Magad vállaltad föl tehát?
W: Játék.
E: De elég komoly játék, életed elég nagy részét itt töltöd. Mekkora részét?
W: Nagy, de változó. Ha munka van, más, érkezik a fordítás, csinálni kell, de egyébként szinte folyamatosan. A másik, hogy ez most már munka is: az Index orosz híreit én csinálom már egy ideje. Ez most egy olyan meló, hogy nem várni kell, hanem nézem a híreket, ha van érdekes, lefordítom.
E: Jól látom, hogy hippyjelvény a kurzor várakozási jele?
W: Persze, a hatvanas évek. Akkor voltam fiatal. Hippy nem voltam, és ez különben is az atomleszerelési jelvény. Na szóval itt vannak a hírek, képekkel, lelopom a képet, lefordítom a hírt, el van intézve.
Amiről tegnap beszéltünk, arra térnék vissza. Amikor csak pár fórum volt, akkor meg lehetett csinálni azt, hogy kis moderátori csoport az egészet átfogta. A Politikában megy most a szavazósdi, önállósodás, át kell alakítani az egész moderálási rendszert, hogy fórumonként menjen, egyik a másikba ne szóljon bele. Lesz viszont egy ENSZ-hez hasonló tanács, amibe nem mindenki lesz, csak a fórumok képviselői, különben a Parkinson-féle Lordok Háza alakul ki (utalás Parkinson ismert törvényére a döntési testületek ideális létszámáról), és nem lehet semmit tenni. Ezt a felsőbb dolgot én munkaverzióként ezzel az ENSZ-struktúrával nevezném meg. Illetve lesznek fórumonként moderátorcsoportok, van vagy húsz fórum, lehet akár 200 moderátor is. 200 moderátor egyszerre, az már Törzsasztal-találkozó. Így viszont fórumonként vannak képviselők, ők tanácskoznak elvekről, így a modus moderandiról, ami most túl van méretezve, és van benne egy csomó hülyeség is. Ki kell hogy alakuljon. Ha valahol valami gond támad, akkor mint az ENSZ-nél, jönnek a békefenntartók.
E: Amikor megindult a moderáció, egyértelműnek tűnt, hogy neked, aki addig is a "békítő" voltál, moderátornak kell lenned. Szívesen lettél?
W: Nekem különösebb problémákat nem okozott. A lényege az egész moderálásnak, hogy használható legyen a fórum, az OlvÍrban alakultak ki az elvek. Ott a beírások nem rögtön jelentek meg, hanem beírták, és minden hozzászólást megnézett egy cenzorkörből valaki, aki épp arra járt. Leokézta, otthagyta, tehát tartózkodott, hogy majd jön másik, az majd eldönti, vagy pedig törölte. A törölt is ment egy listára, és ha valaki megnézte, mondhatta azt, hogy ezt nem kellett volna törölni, ez mehet. Ha valaki azt mondta, hogy mehet, mehetett - de egy személyben felül is lehetett bírálni. A már említett két ősellenség is cenzor volt, és sakkban tartották egymást, ha az egyik törölte, a másik visszatette. A lényeg a megmaradás volt, nem a törlés. A Törzsasztal moderációja meghaladta egy személy erejét, először lettek négyen, és az az elv, hogy ha egyvalakinek nem tetszik, törölheti, de három moderátor szavával visszavonható. Amíg egyszemélyi moderálás volt, törlés-tiltás volt a lehetőség. A moderátorok csoportja a visszarakást célozza. Nem alakulhat ki az, hogy bárki minidiktátorként döntsön.
A Politikában van most egy kezdeményezés, a fórumbíróság. Annak akkor van, lesz szerepe, hogy míg egy moderátor ténykedését három fölülbírálhatja, ez arra jó, ha a moderátorkörrel szemben van kifogás, arra is legyen fórum.
E: Ez egyértelműen egyfajta államalakulás felé vezet.
W: Ez bizony az.
E: van egy dolog, ami hiányzik az államból, a virtuális pénz. Kísérlet volt rá Nyírő András idejében - szerinted lesz?
W: Ötlet volt csak az. Vannak dolgok, amiket az Index vezetőség tehetne meg. A Rejtő Alapítvánnyal is ez van (Törzsasztali kezdeményezés és adakozás nyomán felállt egy Rejtő Jenő Alapítvány, melynek célja az író emlékének tisztelete, szobor emelése, utcanévadás elérése), az most a bírósági szakaszban van, félúton, addig a kuratóriumunk csak virtuális. A pénzt igazából nem tudom, nem látom, mi az értéke. Az Index a moderátoroknak se ad semmit, néha fizetik a sört a gyűléseken, meg egy-egy pólót, ha van kampány. A virtuális játszótéren azok vállalnak plusz feladatot, akik szeretik ezt a játszóteret, és fenn akarják tartani. Az más kérdés, hogy a Politikában választási harc folyik, játszma. Megjelentek profi politikusok, újságírók, és folyik a harc. Onnan készülnek a cikkek: idézik őket.
E: Beszéljünk egy más dologról. Volt az Internetto-Index szakítás, a költözés, és te egyike vagy azon keveseknek, akik maradtak is a régi helyen.
W: Egyszerűen azért, hogy miért ne tenném? Amikor az egyikkel valami baj van, technikai vagy egyet nem értés, átvonul a társaság egy része. Az Iszoldában ott vannak az Internettós anyagok is. Az Internettón viszont sok a belviszály, a rombolás - amíg az Indexen megoldották a moderációt, ott nem tudták. Ha nincs moderálás, attól megy szét egy hely, ha túl erős, attól, van egy optimális pont. Ott a topicgazda moderálja a topicot, amitől ellentopicok születnek állandóan, nem megy rendes vita. Most nagyon kicsik, akkora, mint egy Indexes topic. Néha tiltakozásból ideiglenesen átvonulnak néhányan az Indexről. Kis klub, közösség. Csinálnak találkozókat, elmegy az ember: egy Indexes topictalálkozó sokkal több, voltál te is. Legfeljebb 30 fő.
E: Más magyar fórumoknak tagja vagy?
W: Nem. Origo nem, de benézek egy-egy olyan emberhez, aki tőlem kapta a fórumkészítő programot. A TVNet fóruma technikai, ott is vagyok néha (szolgáltató fóruma). Van nekem is fórumom, tessék, csak nem él. Egy időben élt, 3200 hozzászólás volt egy időben, 248 regisztrált tag. Oroszok is voltak itt. Most az érettségi találkozónkat szervezzük itt egy fórumon.
E: Vissza az Internetto-Index szakításhoz: mindvégig mindkét helyen voltál?
W: Igen. Illetve volt két hétig Internetto nem is volt, nem tudták kezelni, nem lehetett használni. Anyagi vita volt az: megvették volna az Internetto nevet, de Nyírőnek nem adták el. Ráadásul rossz az Iszolda linkje, pedig tegnap szóltam nekik! Módosították, nem működik, és a link a fórumoldalukra mutat!
E: Amit az Indexen láthatunk, az a hihetetlen felduzzadása.
W: Csak a Törzsasztal elérte az egymilliomodik hozzászólást, egyedül!
E: A tagszám is tízezres nagyságrend.
W: Ezek persze nem aktívak, töredéke azért a valódi használó: fórumonként havonta az aktív létszám 300 körül lehet, a Törzsasztalon kicsit több. Változik: megjelennek, elmennek. A Politika szavazásán kiderül a dolog: öt napja folyik, 226 nick szavazott. Persze nem mindenki akar szavazni, de ez akkor is egy mérőszám, ennyi aktív nickkel számolhatunk.
E: A kérdés az, hogy a nagy Törzsasztalnak van-e még közösségi volta?
W: A Törzsasztal mindennek az alapja, ahogy én hívom, a nagy kondér.
E: És van még közössége?
W: Húúúú… Csak a nagybulikon találkoznak. Jönnek újak is oda, bár 2/3-uk régi valóban. A többi letolódott a topicok szintjére, azok találkoznak.
E: A topicok alkotnak tehát már közösséget, nem a fórumok.
W: Igen, igen, kivéve, más természete okán, a Politikát. De ez is természetes következménye az Index növekedésének. Azt már emberi léptékkel nem lehet már átfogni. Közös érdeklődésű, érintettségű emberek szerveződnek erősebb közösséggé. Megjelentek Magányosok, Depressziósok, vannak a Bortalik, én is ott voltam, bár sört ittam persze.
E: A régi Törzsasztal, amíg csak az volt, egy közösség volt, aztán fórumokra tagozódott, most pedig topicokra esik. A jövőt milyennek látod?
W: Ez így fog menni. A moderátortestület is ezt követi, specifikálódik. Államalakulási folyamat, sőt államközösség, a topicokban önkormányzat. Ezek akár háborúskodnak is, ellen-topicok, ellen-ellentopicok születnek. Aztán jönnek a békefenntartók. De állam ide vagy oda, nincs vezető. Nincs. Ez a lényeg. Rendfenntartót választanak most, azt korábban kinevezték.
E: El tudsz képzelni vezetőt?
W: Lehetetlen, nem lehet vezető, mert olyan a világ jellege: miért lenne magasabb rendű egyik a másiknál? A rendfenntartók meg a bíróság lesz, igazságszolgáltatás. Most a moderátor olyan, mint egy vadnyugati sheriff: te rossz fiú vagy, kitöröllek, rögtönítélő jelleggel. Ez lesz most szabályozva. Hiányzott eddig a jogorvoslat. Vita persze erről is lesz, de az Indexnek magának az az érdeke, hogy kattogjanak (látogassák az oldalt: a látogatottság mértékegysége a kattintás), és ez működik is. Ha vitával, azzal.
E: A saját szerepeddel kapcsolatban: így gondolod folytatni ezt?
W: Amíg van a játszótér. Változik ez, nem stabil. Én szerepjátszó vagyok.
E: Sőt, több is van.
W: Persze, a Wágner-figurával nem lehet mindent. Ha komolyan akarok valamit mondani, akkor jön a színjózan Zaturek Manfréd.
E: Ki volt Zaturek Manfrédné, mert megjelent vicces szinten egy ilyen név?
W: Az is én voltam. Valaki csinált egy Wágnernét, nem tudom ki, nem is érdekel, mondom én erre, hogy Wágner úrnak nem lehet felesége.
E: Szóval ez egy szerep.
W: Igen, ezért kell a komoly dolgokra Zaturek. Van még egy olyan, hogy A Sör, de az nem is beszél, csak osztja a sört, képekkel főleg: nem dumál. Sőt van még egy titkos is. (kikapcsolja a magnót, és bemutatja az illetőt)
E: Egyszer beszéltél régebben arról , hogy megesik, hogy kényelmetlennek érzed ezt a szerepet.
W: Persze, rengeteg idő és energia. Ez ugyanaz, amiért nem használok chatet. Megnéztem, milyen, de nem megyek oda. Sokan ismernek, mindenki akar valamit mondani, és nem vagyok képes mindenkinek válaszolni. De ha az anekdot-ra felmegyek, beírok, az életveszély. Akkor rögtön "hát, jaj de jó, ezer éve nem láttalak, hogy vagy, iszol még sört?" és így tovább. Icq-t ugyanezért nem használok. Ha fellépek a hálózatra, rögtön százan esnének rám. Nekem meg a fórum és az e-mail a megfelelő. A szerepjátékhoz is kell egy hangulat. Wágner vicces figura.
E: Vicces, de a közösségi szerepe komoly.
W: Igaz. De néha nincs az embernek kedve bohóckodni, csak mert kérik. Ha észreveszem, hogy kérik, esetleg, de nem is mindig veszem észre.
E: Meg szeretném még kérdezni a véleményedet néhány dologról. Ismered talán az Indexes családokat.
W: Vannak ilyenek. Játék.
E: Nem lehet komoly tartalma?
W: Van, volt házasság is, valódi. A többi azért inkább játék. Van az oroszoknál is család. És voltak ott is valódi kapcsolatok, volt élő találkozó is. Én nem voltam, de ha megyek egyszer Moszkvába, van róla szó, hogy szerveznek akkorra egyet. Meg hát azok sokfelé vannak: találkoznak a kanadaiak közülük, az amerikaiak, azok találkoznak, kaptam fotókat is.
E: Milyen szerepét látod az élő találkozóknak a közösség alakulásában?
W: Természetesen nagyon erős. Természetes következménye ez annak, hogy egy csomó időt töltenek együtt. Először jön a bemutatkozás, aztán ott az Iszoldában a kép, az a következő szint, aztán jön a találkozó. Közösségteremtő az Internet, nem pedig elidegenítő, ahogy sok hülye mondja időnként. Mindenkiben bujkál a kíváncsiság, hogy milyen a vitapartnere. Én a Vitorlás talin kívül mindig ott voltam. A közösséggé alakulás különös formája viszont a Bajai fórum (erről l. részletesebben a dolgozatot), az saját neves. Hasonlót akarnak most, ha meglesz a technikai alapja, új szoftver, ami fórumonként adja ki a jogosultságot, akkor lesz általános, nem regionális, saját neves fórum. Ha valaki el akarja mondani a véleményét, adja hozzá a nevét. Mindenki olvashatja, írni csak saját névvel. Civil kurázsi lemérése: ez a véleménye, és hogy súlya legyen, a nevét is adja. A net fejlődik: vásárolni lehet, majd lehet szavazni is, akkor…
E: Nagyon általános kérdés ez, de milyen funkcióit látod a közösségnek, mire használják?
W: Nézd, egy csomó és változik is. Érdekközösség, társkeresés, partnerkeresés, időtöltés, szórakozás, a Politikában egyértelműen harc.
E: Ha ezeket mind betöltheti, akkor teljes életet lehet itt élni?
W: Nem, a fizikai kontaktust a netes lét nem pótolhatja. Nem az, hogy felveszed a realityt (sisakot imitál), és szexképeket nézegetsz, azért nem. Kommunikációs csatorna ez, és pont a találkozók nélkül nem lenne ilyen - és e nélkül nem lett volna találkozó. Mindenképpen az emberi kapcsolatok jönnek ki. Örök játék ez: ki van a nick mögött? Amikor tudja, ki van mögötte, az se baj, ha 50 van neki.
Most esedékes, hosszabb idő után, egy újabb találkozó, kezdik szervezni, farsang. Igény lesz, bár igaz, hogy kisebben zajlanak ezek a találkozók. Nagytalálkozó három-négy van egy évben. (előveszi a találkozók fényképes listáját) Azóta itt vannak Bortalik, Szivartali, Ghymes-tali, mindenféle topictalálkozó, külön a pécsi törzsasztalozók találkozója. A szivarosok találkozójáról kész HTML-file érkezett, nekem semmit nem kellett vele csinálnom, csak berakni a helyére: elkészítve érkezett meg. Itt vannak az Internettós találkozók is persze.
E: Zárásul: van olyasmi, amit nem kérdeztem, de még szeretnél elmondani?
W: Nem, azt hiszem, ami eszembe jutott, elmondtam.
 
 

III. interjú: 'banya'

interjúalany: 'banya'
interjú időpontja: 2001. március 9.
interjú időtartama: 60 perc, egy ülés

Elöljáró megjegyzések: 'banya' a Törzsasztal "őskövületei' közül való, a 3 és fél évből három óta jelen van - nem elhanyagolható itt, hogy velem szinte azonos pillanatban lépett be a társaságba, bemutatkozásaink egymás mellett állnak 'Wágner úr' bemutatkozás-archívumában. Ahogy az az interjú alatt is felmerül, 'banya' szintén foglalkozott egy bizonyos ideig a Törzsasztal tudományos elemzésével, melynek eredményeit - szíves engedelmével - fel is használtam, amit ezúton is köszönök.

B: banya
E: Ego

E: Kezdjük a legelején: mikor kezdtél el internetezni?
B: 1998 áprilisában.
E: Ehhez képest az akkori Internettót hogyan találtad meg?
B: A dolog igen egyszerű volt: 'Engels' kartárs, törzsasztaltársunk mutatta meg. Akkor hozták be az Internetet a céghez, ahol együtt dolgoztunk, akkor kezdtem el nézegetni, hogy milyen érdekességek vannak, és Engels mutatta, hogy "Ezt már láttad?" Mondtam, hogy nem. "Na, akkor nézd meg!" És hát meglátni és megszeretni, hogy hű, ez tök jó, és milyen érdekes, hogy van itt nézni- és olvasnivaló.
E: Engels egyike az ős-őstagoknak, még az OlvÍr-os, Presszós korból, aki azután azóta talán kevesebbet van jelen, csak a Politikában. Ezt a kort, amikor mi beléptünk a közösségbe, sokan később úgy állították be, hogy az volt a "régi szép idő".
B: Én nem gondolom, hogy ez lett volna. Ha az ember visszaemlékezik a gyerekkorára, mindig így látja persze, a Törzsasztallal is így volt. Amikor az ember egy új dologra rátalál, akkor beleveti magát, irkál sokat, hozzászól, meg persze kevesebben is voltunk, nyilván más volt a hangulat és a miliő, mint ahogy aztán folyamatában bővült és terjedt ki. Én azt gondolom, hogy aki ma jelen van, annak valószínűleg ez a kor volt az őskor, a 'régi szép idő'. Valóban nagyon kellemes volt, mert viszonylag kevesen voltunk, viszonylag normálisak, tehát Sulinet (Sulinetes felhasználók - erről a "szitokszóról" l. a szigorlati dolgozat 47. jegyzetét) meg ilyenek nem nagyon jelentek meg, vagy ha igen, jól lehetett őket szeparálni. Persze voltak akkor is egyesek… (megnevez egy akkoriban meghatározó fő-provokálót) És miután egy kupacban volt az egész közösség, nem voltak fórumok, nem szegmentálódott, hanem volt 'A Törzsasztal', mindenféle téma volt, és békésen megfértünk egymás mellett.
E: Attól, hogy akkor kevesebben voltunk, úgy látod, hogy intenzívebbek is voltak a kapcsolatok?
B: Persze, sokkal családiasabb, már-már intimebb volt, de ez a dolog természetéből következik. Ahol sok ember van, ott sokkal nehezebben, időben sokkal inkább elnyúlva alakulhatnak ki bármiféle emberi kapcsolatok. Kevesebb ember között ez jobban működik. Nyilván akkor is voltak szimpátiák és antipátiák, de lehetett azokat kezelni.
E: Emlékszünk a hatalmas vitákra arról, hogy ne legyen több új, meg legyenek a régi tagok magasabb rendűek, neked mi volt itt a véleményed itt?
B: Természetesen elleneztem, és a mai napig tartom: attól, hogy valaki régebb óta talált rá és régebb óta írogat, pusztán ennél fogva semmilyen előjoga és értelemszerűen semmilyen hátránya sem lehet: ez egy állapot. Attól, hogy, tegyük fel, én 60 éves vagyok, az egy állapot, de nem érdem.
E: Milyen volt akkor újoncnak lenni?
B: Nem is tudom… Amikor az ember belép egy új társaságba, akkor nem ontja magából egyfelől az intim titkait, meg nem anyáz le mindenkit - legalábbis az én mentalitásomtól ez alapvetően távol áll -, de befogadtak. Arra azért jól emlékszem, hogy amikor az első néhány hozzászólást megírtam, akkor utána azt figyeltem, ki az, aki válaszol, aki reagál RÁM. Akkor ilyen befogadottsági érzet keltődik, hogy lám, szóra méltatnak. Valamiért egyszer két napig nem reagált rám senki, és akkor elbánatosodtam, hogy kész, ennyi, velem nem beszélget senki, engem nem szeretnek… Aztán persze fölpörgött. Mindenkiben van először egy óvatosság, hogy van itt most egy új, viszonylag visszafogott a mondanivalója, tehát nem szélsőség, nézzük meg, hogy mi lesz belőle.
E: Akkor még jobban működtek az újak befogadását célzó dolgok.
B: Persze, akkor a bemutatkozásban még reagáltak is az újakra, nem csak beírtak és mentek tovább. Üdvözölték egymást. Ma már nincs reakció. Olyan marha sok a napi új regisztrált felhasználó, hogy azt nem lehet nyomon követni, ráadásul hogy ennyi fórum van, van olyan, aki mondjuk csak a Drukkerkocsmába ír. Ilyen szakmai-baráti egyesületekké kezdenek válni a fórumok, és a Törzsasztalon, ha jól megnézzük, akkor szinte csak csevegős, "offtopic" témák vannak (ezzel a névvel a logikai rendet nem követő, kapcsolatfenntartó vagy esetleg pótcselekvő témákat jelzik a - főleg az ilyeneket nem látogató - Törzsasztal-tagok).
E: Közösség még a fórumok összessége?
B: Összességében nem. Fórumonként, darabonként talán. Összességében nem, méretéből fakadóan a nagyközösségek ellen hat már, kisközösségek létrejöttét generálja. Én fórumonként látok példát arra, hogy közösség alakul. Én néhány fórumot látogatok rendszeresen: Törzsasztal, Politika, HUSZ (Hölgyek, Urak, Szex), Kultúra, a szülői fórumra is be szoktam nézni.
E: Az újabb, egészen specifikus fórumokra, mint például a Konyha, be szoktál nézni?
B: A Konyhába például karácsony előtt néztem be valami jó karácsonyi receptért.
E: És találtál?
B: Találtam!
E: Rendszeresen használod a Törzsasztalt így, tehát mint információs bázist?
B: Igen. Működik is.
E: És te mint információnyújtó?
B: Néha igen, mindenféle témákban. Egészen a "hol lehet gumis frottírlepedőt kapni" típusú kérdésig, nem is tudom már, kinek. A segítségben nem a létező személyi kapcsolat számít. Praktikus szempontok. A Politikában is megesik, hogy vannak olyan tényszerű információim, amik továbblendíthetnek egy vitát - és természetesen van olyan, hogy visszatartok dolgokat, amiket tudok. Vannak is dolgok, amiket nem tudnak rólam a fórumtársak, és nem is fognak megtudni.
E: 98 őszétől kezdődött el Törzsasztal tagozódása. Ezt mint folyamatot helyesnek tartottad?
B: Tulajdonképpen igen. Azon a nyáron-őszön jött nagyon sok új, felpörgött a felhasználók számának emelkedése, és engem ugyan érdekel a politika, de már nagyon sok politikai téma volt, és akit nem érdekel a politika, azt zavarhatja a huszadik Demszky-anyázó topic. És utána azt látom, hogy az élet hozta így, hogy érdemes tovább tagolni a Törzsasztalt témák szerint, mert annyira sok lett. A felhasználók száma megnövekedett, a topicok száma is, és áttekinthetetlen volt. Nekem százra van beállítva a képernyőn egyszerre megjelenő topicok száma, és 3-4 oldal volt egy nap. A Törzsasztal most is 3-4 oldal, és ennek háromnegyede ilyen "Unatkozom" és hasonló kurkászós topic, ahogy te hívtad.
E: Te használod egyébként a "Kedvencek" opciót, amit pont erre találtak ki?
B: Nem, az nekem valahogy nem jön be. Nem jutott eszembe. Engem érdekel az is, hogy milyen új topicok vannak aznap, egészen hihetetlen dolgokról nyílik topic.
E: Mennyi időt töltesz naponta a neten?
B: Mostanában nagyon keveset. Számszerűsítve mondjuk egy-másfél órát.
E: Mennyi volt, amikor a legtöbb volt?
B: Amikor napközben is volt net-hozzáférésem, akkor rengeteg, négy-öt óra. Napközben is, aztán este, otthon folytatni. Most nincs napközben, lecsökkent.
E: Úgy találod, hogy a napközbeni netezés hiányától valamiből kiestél?
B: Igen, vannak dolgok, főleg aktuális politikai ügyek, amik nagyon fel tudnak pörögni. Olyankor időnként sajnálom, hogy nincs nappal hozzáférésem, mert mire este odaérek, reagálni egy délelőtti hozzáférésre, addigra túl vagyunk azon a fázison, megszakítana egy viszonylag folyamatos, emelkedő szintet képviselő vitát. És vannak olyan topicok, ahol kevés a hozzászólás, reagálhatok három héttel ezelőtti dolgokra is - de egyes, nagyon nagy érdeklődésre számot tartó topicoknál sajnálom, hogy napközben nem voltam ott.
E: Nem csak a fórumokat használod, de amióta én ott először felbukkantam, mindig lehetett téged látni az IRC-chaten is, az #index.hu csatornán. Előtte másutt is voltál IRC-n?
B: Nem. Ez volt az emlékezetes eset, amikor összeomlott a Törzsasztal, és kerestük egymást a hálón, akkor mutatták meg, mit és honnan kell letölteni, és jópofa volt, az újdonság erejével hatott, de most már 3-4 hónapja egyáltalán nem is voltam ott. Utoljára szilveszter este köszöntem be, kívántam boldog új évet mindenkinek, ennyi. Az a csatorna szétesett, és a párhuzamos Index-csatornák sem élnek már.
E: Mégis, majd két évig, 99 januárjától ezek szerint 2000 szilveszteréig elég rendszeresen jelen voltál.
B: Ennek persze magánjellegű okai is voltak…
E: Milyen szerepét látod az IRC-nek a közösség alakulásában?
B: Miután ez egy real-time jellegű dolog, ez abszolút a szabad beszélgetés felé hat. A fórumok, topicok - az offtopicok mellett - témák köré szerveződnek, addig az IRC abszolút egy szabadidős csevej. Ritka az, ha valami konkrét téma alapján beszélgetünk: volt részünk ilyenben, és én azokat nagyon szerettem, egy-egy este, de inkább olyan ez, mint amikor az ember pár barátjával leül sörözni, és megbeszéli a múlt hetet, hülyéskedik, kekeckedik.
E: És a kapcsolatok alakulása szempontjából?
B: Persze, magán a csatornán zajlottak ezek a beszélgetések, és közben többen félrehúzódva "szobáztak" (privát, mások által nem látható beszélgetés IRC-s beceneve). Én is tettem így szert barátra, kedves ismerősre, akivel sokkal mélyebb lelki életet éltünk - olyan dolgokat is megbeszéltünk, amiket lehet, hogy szemtől szembe, legalábbis a kapcsolat ezen fázisában, még nem adtam volna ki.
E: És ezen túl, ha jól tudom, használtad az ICQ-t is. (hívószámos rendszeren alapuló csevegő- és üzenőrendszer)
B: Igen, de csak üzenésre. Az az Internet SMS-e számomra. Beszélgetésre kevésbé.
E: Te voltál a főszereplője annak idején a 168 óra ominózus riportjának (168 óra, 1999/10. KÁRMÁN Irén: Vitakör a világhálón. Virtuális törzsasztal - a kérdést érintette a szigorlati dolgozat Szerepjátékok, játékos szerepek c. fejezete. A cikk puszta említése is már nevetést vált ki a beszélgetés során.). Hogy is történt ez?
B: Szokásos Politika fórumos találkozó volt, mint minden hónap első csütörtökén, megjelent az újságírónő, ideült-odaült, elért hozzánk. Nekem az volt a benyomásom, hogy mindenáron valami románc-jellegűt akart kihozni a történetből. Akkor volt persze a 'Bimbódzó romántz' (sic!) topic, de hát az egy kedves marháskodás volt, abszolút ki is derült abból, az arról szólt, hogy mi most így nyilvánosan "bimbódzunk".
E: Én egy szex-chat paródiának fogtam föl.
B: Persze. Nekem az volt a benyomásom, hogy a derék újságírónő, aki egy csomó szükséges információ birtokában nem volt, rá akart húzni mindenáron valami IRL történetet. Ez ellen mi kézzel-lábbal tiltakoztunk, ráadásul 'medwe' (a cikkben és a "románcban" érintett másik fél) a maga szokott pikírt stílusában még félrevezető mondatokat is mondott, amitől egyfelől az újságírónő totálisan megzavarodott, és ez lett az eredménye, ez a lehetetlen, félretájékoztató cikk.
E: Lett ennek bármiféle folytatása, korrekció például?
B: Annyira senkit nem érdekelt… Nagy kaland, nem ért annyit. Ennél sokkal nagyobb baj volt az, amit általában az Internetről, a fórumokról leírt a hölgy, mert az lényegileg volt pontatlan és hamis (klasszikus példája volt a magyar sajtóban sokáig, bizonyos szempontból ma is élő, meglehetősen torz, külön elemzésre méltó Internet-diskurzusnak). Ilyen az, ha valaki egyáltalán nem ismeri a közeget, csak ír róla. Én ezt sokkal nagyobb hibának tartom, mint hogy a mi bimbódzó románcunkat, szándékosan vagy sem, de félreértette.
E: Te hogyan élted meg az Internetto és az Index szétválását?
B: Az az igazság, hogy engem ezek a nagy változások nem bírnak felizgatni. Én átéltem már pár nagy változást, például rendszerváltást, és az ördög sosem olyan fekete, mint amilyenre festik. Mindennek sokkal nagyobb feneket kerítenek, mint feltétlenül szükséges lenne, pláne ha sokan vannak, és valamiféle érzelmes kötődés is van a dologhoz, én viszont - mentalitásomból adódóan - mindig képes vagyok két-három lépés távolságot tartani, és ha változás van, akkor jó, megnézzük, mi történik itt és ott, aztán majd lesz valahogy. Nem vagyok egy olyan forradalmár típus, aki viszi a zászlót. Nyilvánvalóan nekem is volt kötődésem, hiszen a régi Internettón megismert barátaim, ismerőseim, virtuális vagy IRL kapcsolataim mind mentek, és ez vonzott engem is tovább. Ez olyan, mint a moderátorok esete. Most történik valami, amiről megvan a véleményem, de így is fog menni tovább, megnézzük, hogyan.
E: Felmerült, hogy moderátor lennél?
B: Nem.
E: És vállaltad volna, ha felmerül?
B: Jó kérdés: nem tudom. Egyrészt van ez a technikai helyzet, hogy napközben nincs hozzáférésem. Tudtam volna objektív lenni, a modus (modus moderandi, a moderálási alapelvek) szerint, de mégse hiszem, hogy elviselnék fasisztázó, antiszemita meg hasonló dolgokat, még akkor se, ha szalonképesnek tüntetik fel.
E: A moderálási elvekkel egyetértesz?
B: Szerintem mindenkinek a szólásszabadsága addig terjed, ahol a másik szólásszabadsága kezdődik. Innentől fogva nem hiszek az Internet teljes szabadságának eszméjével, hogy itt nincs cenzúra. Igenis ha nincs belső kontrollja valakinek, akkor legalább külső kontroll legyen, ami legalább a törvényesség és a jó ízlés határain belül tartja. valahogy mederben kell tartani. Az indulatok már így is el vannak szabadulva, képzeld el, ha nem is lenne.
E: Azt mondtad, hogy szereted bizonyos távolságból nézni a nagy dolgokat. Nekem úgy tűnik, hogy a tagságot alapvetően nem is érdekli, mit csinál a szerkesztőség.
B: Így van, ők a nagy dolgokat művelik, de az életet mi éljük. Ahhoz lehet ezt hasonlítani, ahogy a lakosság zöme viszonyul a politikához. A politikusok csinálnak valamit, mindenféle szabályokat csinálnak, de az emberek nagy részét marhára nem érdekli. Őket az érdekli, hogy meg tudjanak élni, biztonság legyen, az ő életük haladjon. Időnként szidja őket, de ennyi.
E: Az Indexen a szerkesztőség nagyon kevéssé is avatkozik bele. Zavaró lenne, ha jobban beavatkoznának a közösség életébe?
B: Az a benyomásom, hogy a szerkesztőség nem azért nem avatkozik bele, mert azt gondolja, hogy ez egy önszervező közösség, hanem azért, mert egyáltalán nem érdekli. nagyon leegyszerűsítve úgy tűnik nekem, hogy a szerkesztőséget az érdekli, hogy minél több klikk legyen az Indexen, és az tök mindegy, hogy a fórumon vagy másutt. A klikk jelenti a bevételt. Hogy a fórumon értékteremtésileg, közösségileg mi történik, őket szerintem hidegen hagyja.
E: Egyetlen banner (reklámcsík) van csak a fórumok felett - ez óvatosság vagy valami más?
B: Merő nemtörődömség. A fórumoknak eszmei értéke van. 165.000 a regisztrált felhasználó, ki van írva alul. Van köztük persze egy csomó rontott, tehát a szám óvatosan kezelendő, de nyilván nem véletlen, hogy az Index nem írta meg a rossz, rontott regisztrációkat kiszűrő programot. Ez egy mutatószám, azt lehet mondani, hogy kérem, nézzék meg, ennyi tagunk van. Ez gazdasági érdek. Az Index a fórumok hátán lett az, ami, hogy most már ő nyel le minden mást. Amikor az Internettóról átjött, senki se tudta, mi is ez.
E: Tehát a nagy szakítást annak idején messzebbről szemlélted.
B: Persze. Aztán meg jött ott az új tulajdonos, hogy ők majd az idősebbek fóruma lesznek, akkor először betegre röhögtem magam, majd úgy döntöttem, hogy még nem tartom magam elég öregnek, hogy itt kéne maradnom, így mentem a "fiatalság" után, a barátaimmal.
E: Hogyan látod te az Index jövőjét, merre megy?
B: Ahol most tartunk, a folyamat eddigi részét nézve megjelent a hatalmas létszámú felhasználói tömeg, ami a kisközösségek alakulását generálja, illetve a nagyközösségek kialakulásának gátja. Megjelent a nagyon erős téma szerinti szegmentálódás, ami folytatódni fog valószínűleg. Én nem nevezném felhígulásnak, mert az arányok is változnak. Nyilvánvaló, hogy a felhasználók száma nem növelhető a csillagos égig, van egy fizikai korlátja.
E: Van?
B: Nem tudom… Vagy már olyan sokan lesznek, hogy nem alakulhatnak ki azok az emberi kapcsolatok, amik ott tartják az embereket. Onnantól tényleg csak anonimitásban, virtuálisan lehet létezni, amit én nem tartok egészségesnek, a mögött valami egyéni, IRL pszichés ügy állhat szerintem.
E: Szerinted pszichés zavart jelez az, ha valaki egy ilyen közösségben csak virtuálisan létezik?
B: Igen, mert nem tudom eldönteni, hogy szerepet játszik, vagy ez a valós énje, és ebben utóbbi esetben is gyakran kiderül az ilyeneknél, hogy van is valami zavar.
E: Neked nincsenek is párhuzamos személyiségeid?
B: Személyiségeim nincsenek, van másik nickem, ami szintén az én valós személyiségemhez tartozik, csak olyan dolgot mond, amit én, banyaként, egy bizonyos hírnévvel nem tehetek meg. Másra, másutt használom. De az mind én vagyok. Valós világbeli személyiségem többfelé oszlik a virtualitásban, mondhatni "skizofrén" vagyok.
E: Van egy virtuális dizájn?
B: Bizony, azt nem bontja meg az ember.
E: Érdekes, hogy az Index technikailag is segíti a másodnickek életét a bejelentkezés melletti "más néven bejelentkezés" opcióval.
B: Igaz, de ez jól jön akkor is, amikor mi a párommal egy gépet ketten használunk.
E: Milyen szerepét látod te az Internetnek magad és mások számára?
B: Információszerzés az egyik legfontosabb. A politikai fórumon gyűjtöm be a háttér-információkat, összerakom innen és onnan is, amit mondanak, és így áll össze bennem a kép. De nem csak aktuális ügyekről, hanem bármiről. Dolgozathoz, magánérdeklődéshez.
E: A vita maga milyen vonzerővel bír, a részvétel?
B: Ha korrekt a vita, akkor inspirál. Nem veszek részt kezelhetetlen, nem-érvekkel operáló álvitákba, azokba nem vagyok hajlandó beszállni. Szakmai vitákba, szakmai érvekkel nagyon érdekel, abba be is szállok, ha tudok.
E: További funkciók?
B: Kapcsolattartás. Akár e-mailben, akár IRC-n, akár fórumon, bárhol. És hát ennek előfeltétele a kapcsolatfelvétel és -építés - és időnként, úgy gondolom, hogy ez a vége is. Virtuális viszonyoknak is van egy szükségszerű vége, ahogy minden kapcsolatoknak.
E: Milyen egy virtuális viszony egy való világbelihez képest?
B: Intimebb. Hamarabb tudom meg, hány nője volt, mi a politikai nézete, mint azt, hogy hogy hívják, mi a foglalkozása, meg hány éves.
E: Ez jó?
B: Mondjuk érdekes. Az ellentéte annak, amit az ember IRL megszokott, a "te szereted a tejbegrízt?" típusú beszélgetésnél, meg a "nahát, én is nagyon szeretem Jókait" típusú felismeréseknél, rögtön egy mélyebb szinten kezd. Az már a bizalom igazi foka, amikor itt elárulják a foglalkozást, a kort, a nevet. Érdekes dolog.
E: Gyorsabban kerülnek elő a dolgok, mondtad te. Gyorsabb itt minden, netán gyorsabban is ér a végére?
B: Gyorsabban érhet a végére - de mindemellett igaz, hogy felgyorsult a való világhoz képest. Megint csak nem jobb vagy rosszabb: más. Egy csomó virtuális kapcsolatomból lett barátság, sőt egy nagy szerelem, egészen odáig, hogy az életem is jelentősen megváltozott, elköltöztem. Nem szükséges tehát, hogy egy virtuális kapcsolat végigmenjen maga a megismerkedéstől a lezárás fázisáig, hanem lehet, hogy áttevődik a valós közegbe, ott folytatódik.
E: Tudjuk, hogy a külső szemlélők, ellenzők egyik fő érve az, hogy az Interneten csak felszínes kapcsolatok vannak, vagy azt állítják, hogy az csak egy társkereső.
B: Ezek nem ismerik, mélységében nem voltak hajlandók beszállni. Kétségkívül sokan használják társkeresésre, amit én teljesen normális dolognak tartok, nagyjából azonos korú, behatárolható érdeklődésű emberek tömege, fiú-lány vegyesen bukkan itt föl. Egyébként, ha már itt vagyunk, hol tudnak ma ismerkedni az emberek mondjuk 25 után? Diszkóba nem jár, ha peche van, akkor munkahelyén egynemű közösségben dolgozik, klubok nincsenek, ha nem hozott iskolából baráti kört, akkor újra szert tenni igen nehéz, és csak fokozódik. Harmincon túl párt találni iszonyú nehéz.
E: Tehát egy közvetítő szerepet tölt be elszigetelt emberek között?
B: Pontosan. Pláne ha valami vidéki kisvárosban él, és helyben már mindent kipróbált, és lezárul a kör.
E: Ugorjunk egy más témára. Említetted a dolgozatodat már: te voltál a Törzsasztalról készült, általam ismert másik tudományos dolgozat szerzője, amit szívesen át is adtál nekem. Ez hogyan jutott eszedbe akkor?
B: Dolgozatot kellett írni közösségekről. Én akkor tartottam a Törzsasztallal folytatott nagy szerelmi viszonyom csúcsán, és kézenfekvő volt, hogy olyanról írok, ami érdekel, és amit nem írtak már meg százszor. Arra is jó volt, hogy a tudott, de nem átgondolt dolgokat rendszerezzem.
E: Lett karrierje a dolgozatnak?
B: Ötöst kapott, de ezen túl nem. Merő lustaságból, biztos lehetett volna, sőt Wágner úrnál sincs ott az Iszoldában. Ez egy egyetemi dolgozat volt, ötöst kapott, azt a célt elérte, hogy én is okosodtam, de nem vagyok egy magamutogató alkat, így nem küldtem el neki, valami ellenérzésem volt. Ezért ajánlottam fel neked és másoknak, akiket érdekelt.
E: Ezen túl volt egy másik műved is, közösen Engels-szel, a Törzsasztal-paródiák, amit én bizonyos szempontból nagyon is tudományos dolgozatnak tekintek arról, hogy milyen típusú szereplők vannak egy másik, ironikusabb tipológia szerint.
B: Nem akarom Engels érdemeit kisebbíteni, de ez úgy készült - a másik dolgozat után, kicsit cizellálva az előzőt -, hogy én megírta, aztán megmutattam Engelsnek, akivel együtt nevet adtunk a típusoknak. Még egy kicsit cizellálta is.
Visszatérve az IRL és valódi kapcsolatokra. Az én nevezetesen 'zizi'-vel történt kapcsolatom (ami korábbi kapcsolatokból való kilépéshez és összeköltözéshez vezetett) úgy történt, hogy virtuálisan ismerkedtünk meg. Legelőször a fórumokon olvastam, kellemes stílusa volt, aranyos, aztán IRC-n beszélgettünk. De mi sokat találkoztunk talikon, viszonylag közel laktunk, így gyakran én vittem autón vittem. A szerelem közöttünk IRL kezdett el bimbózni. Tehát nem biztos, hogy virtuálisan ebből nagy szerelem lett volna, mert engem az IRL személyisége fogott meg. Nyilván felfigyeltem rá a fórumokon, de az IRL döntött. És hát sokáig, amikor már dühöngött az IRL szerelem, még mindig csak virtuálisan bírtunk kapcsolatot tartani, ami nem volt könnyű.
E: Mások számára látsz még más funkciókat? Mit látsz például a provokátor személyiségek mögött?
B: A Politikában ennek egy része vagy nagyon mély, fanatizmust súroló elkötelezettségből fakad, de vannak arra utaló információink, hogy egyesek a bomlasztásért legalábbis vállveregetést kapnak.
E: Többedszer hallom ezt, hogy nagyon is valódi politikai játszma folyik itt.
B: Kétségtelen. Vannak a közösség elleni provokátorok is, az szerintem merő hülyeség. Azok a - nem cizellálom - buta emberek, akik nem látják át, hogy itt mi folyik. Ő jópofának gondolja. Valószínűleg 12-13-14 évesek egy részének időtöltése, hogy itt, névtelenül övé a világ, kiélheti az olyan típusú vágyait, amit IRL nem tehet meg, mert vagy az anyja vágja szájon, vagy a tanár. Itt beszólhat bárkinek, felnőtteknek is.
E: Ez a 'Sulinetes' kategória?
B: Nincs előítéletem, találkoztam rendes Sulinetessel is, de a kamaszok lelkéről vannak elképzeléseim. Ki fogják nőni, nem gondolom én azt, hogy ez maga a Lombroso bűnöző típus. Egyszerűen kamaszkori sajátosság. Lehet, hogy én is ezt csináltam volna, mit tudom én, ha abban az időben van Internet. Magával a Sulinettel nincs baj. Néha egy felnőtt személyiség is nehezen tud mit kezdeni a virtualitással. Milyen lehet akkor egy kialakulófélben levő, instabil személyiség, amikor a virtualitással találkozik.
E: Akkor nem mindenkinek való akkor a virtualitás?
B: Nem állítanám így. Nem mindenki tudja kezelni, magában feldolgozni. Nyilván nehéz is, például ha valaki nehezen éli meg, hogy őt elküldik a francba, ennél lényegesen durvábban , vagy megcímkézik, "te köcsög patkány!", lehet, hogy egy érzékenyebb ember ettől két napig nem tud jól aludni. Engem ilyen szinten még nem támadtak le, de talán én se tudnék aludni akkor. Egyébként úgy gondolom, hogy fajlagosan több a pszichotikus egyén az Internet környékén, mint egyébként: könnyebben rátalál, főleg az anonimitás miatt.
E: Az anonimitástól tovább lépve, mi a véleményed a saját neves részvételű Baja-topicról, és arról a tervről, hogy legyen saját neves fórum?
B: A bajai fórum virtuálisan is fontos, de IRL a legfontosabb. Amennyire én belenéztem, ott majd az összes helyi notabilitás megnyilvánul. A lokálpatriotizmus és a helyi önkormányzatiság elve jobban manifesztálódik.
E: Úgy látod, hogy helyi szinten tényezővé válhatnak az ilyenek, akár képviseleti szinten?
B: Biztos, hogy hangadóvá válnak, akár a képviseletet se tartom kizártnak. Hosszú távon el fogunk jutni oda, hogy az Internet meghatározó ügye legyen választásnak, véleményformálásnak, nem tudok jósolni, de olyan 10 éven belül. Addigra demokratikusan, bejáratódva, de ezek itt a csírái. A helyi ügyek mindig fontosabbak, mint a nagypolitika.
E: Ha a te kerületedben nyílna egy saját neves fórum, ott lennél?
B: Igen. De itt van egy olyan helyzet, hogy én a helyi önkormányzat szakértője vagyok, de így is érdekelne, a megoldás és a lakosok véleményének megismerésére. De e nélkül is érdekelne, és részt vennék.
E: És ha születne egy hangsúlyosan saját neves fórum, nagyobb léptékű témákkal?
B: Nem tudom… Azt veszem észre az utóbbi időben, hogy kezdek paranoiássá válni. lehet, hogy túl régen vagyok a Törzsasztalon, és ott tapasztaltam egy-két dolgot… Amikor valaki felajánlott 10.000 forintot egy másik tag IRL nevéért és címéért. Kimoderálták, de láttam. Nem bízom a politikai vezetésben, és tudjuk, hogy olvassák felsőbb helyeken is… Fenntartással vagyok. Féltem magam, nem fizikálisan, de érted…
E: Elképzelhetetlen lenne valóban, ha korábbi anonim hozzászólások alapján feljelentéseket lehetne tenni, beazonosítva a személyiségeket…
B: Én úgy látom, hogy a Politika fórum lakóinak 50%-a minimum feljelenthető lenne, minimum rágalmazásért és becsületsértésért. Az ott az alapjárat. Valóban beláthatatlan lenne az, amit mondtál.
E: Térjünk át egy más dologra, amiről eddig nem volt szó, a nyelvre. Mennyire tetted magadévá?
B: Óhatatlanul jön.
E: Nem tudom, tudod-e, hogy idáig lényegében nem használtál netes kifejezéseket.
B: Kezdetben nagyon kellett figyelni, hogy olyan társaságban, ahol nincs netes, ne használjam. "SZVSZ, mi az?" Aztán ez belsővé vált. De egyébként találkozókon, egyéb helyeken el tudom sütni, ott értik. Másutt nem használom, nem szeretek magyarázkodni, vagy kellemetlen helyzetbe hozni őket. A 'rulez' nekem egyszerűen nem tetszik.
E: Mert nem magyar?
B: Nem. Valahogy nem tetszik.
E: Otthon, az internetes kapcsolatból lett párkapcsolatban használtok internetes kifejezéseket?
B: Nem. Fel se merül.
E: Lépjünk tovább: meddig lehet ezt a játékot vagy életet folytatni a neten? El tudod képzelni, hogy abbahagynád?
B: Erre egy dolgot tudok elképzelni, ha tartósan nem jutnék hozzá, mondjuk 2-3 hónapig. Azalatt annyira elpörög, hogy már nem lesznek ismertek a személyek, a témák, és rengeteg energia kéne, hogy újra képbe kerüljek, legalább nagyjából. Ez régebben még nem volt gond, amikor kevesebben voltunk, kevesebb témával. Már most is kevesebbet írok és olvasok, mint két éve, főleg a hozzáférés okán. De azt hiszem, hogy mindig lesz bennem annyi kíváncsiság, és annyi érzelmi kötődés ehhez a kis szemétdombhoz… Én azért itt voltam az alapításánál, a költözéskor. Mindig a magaménak tekintem majd. Majd 20 év múlva, amikor talán már rég nem lesz Index és fórumok, akkor is ha szóba kerül, akkor majd könnybe lábad a szemem. Vagy az Internetto, a régi is. Azért meghatározó marad. Egy csomó barátot, ismerőst tudtam szerezni, mai napig találok kapcsolatot ismeretlenekkel, jönnek-mennek e-mailek. Most épp az ÁtVágó nevű játékba szerettem bele, pár hete. (Az Indexen található, Vágó István nevével eladott "igaz-e az állítás" alapú játék, melyben fórum-regisztráció nyomán lehet részt venni.) De ismerem magam, felkapom, aztán lejjebb megy, és beáll egy szintre.
E: Azt mondtad, 10-20 év múlva. Tehát el tudod képzelni, hogy ahogy az elmúlt három évben, úgy 10, 20 év múlva is itt leszel?
B: Igen. Kisebb-nagyobb intenzitással, persze. Feltételezve, hogy mások is maradnak, de mindig maradnak ismerősök, kapcsolatok. Vannak, akik eltűntek, vagy csak más néven vannak máig meg - ezt sose tudhatjuk meg.
Ismerek moderátorokat. Láttam kimoderált írásokat. Ha azok bennmaradnak, akkor sokkal rosszabb az egész színvonala. Valami egészen elképesztő dolgok voltak közöttük. Emberileg, politikailag, minden szempontból. Vannak, akik több száz, ezer hozzászólás után kérik, hogy az ő korábbi összes hozzászólásukat töröljék. Ilyen sok van. Itt merül fel az, hogy van-e joga a moderátorkörnek azt mondani, hogy ezzel topicok seregét teszi értelmetlenné visszamenőleg. Ezzel szemben áll az egyén kérése. Nehéz lehet moderátornak lenni.
Én magam hülyeségnek tartom a paritásos moderálást, mert az egy olyan világkép, hogy az ember fekete vagy fehér, jobb vagy bal. Szerintem a moderálás emberi tisztesség kérdése, nem politikai hovatartozásé. Érdeklődéssel figyelem a dolgot (a moderátorválasztást), de nem szeretném, ha a kedves szemétdombon valóban a szemétdombon végezné.
 
 
 

Köszönetnyilvánítás

Ahogy e munka első változatában, egy évvel ezelőtt megvédett szigorlati dolgozatomban, most is kutatásom alanyaihoz szeretném intézni első köszönetnyilvánításomat. A Törzsasztal, az Index-fórumok lakosai és fenntartói nélkül sosem jöhetett volna létre ez a munka. Állandó érdeklődésükkel, segítő és számtalanszor jogosan bíráló megjegyzéseikkel életben tartották e kutatást annak nehezebb pillanataiban, sőt számtalan, általam fel nem ismert jelenségre ők maguk hívták föl figyelmemet. Ritka szerencsés az a kutató, akit egy egész seregnyi jóindulatú kulcsadatközlő segít: én ilyen helyzetben voltam.
A kutatás megindításában, a kezdeti nehézségek áthidalásában segítséget nyújtott a cyber-antropológia két szakértője, Seeker1 (aka Steve Mizrach) és kama'ila is.
Végezetül, de korántsem utoljára szeretném megköszönni az ELTE Kulturális Antropológia Tanszék és tanárai jóindulatát, hogy e távolról sem klasszikus témát befogadták és támogatták.